Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1965-04-23
8 végrehajtását, vagy legalábbis felelevenítését nagyon célszerűnek tartanám. Bajnai elvtárs; Mi üzemen belül értékeltük az 5+1-es oktatás üzemekre' való hatását. Úgy értékeltük, hogy a fiatalabb dolgozóknál helyes változásokat tapasztaltunk. Tapasztalatunk az volt, hogy léptünk előre a fiatalok gondolkodásában a munkával kapcsolatban, feltétlenül megváltozott, - bár sokat segített bennünket abban, az a rendelet, amely az üzemi technikusok foglalkoztatására vonatkozik. Azonban szeretnék egy példát a VB-nek elmondani; az egyik gépmunkás elvtársnőt középfokú, majd felsőfokú oktatásra is javasoltunk. Elküldtük egyetemi oktatásra. Két év múlva könyörgött nekünk, hogy szüksége van pénzre, vegyük oda nyári gyakorlatra. Nem volt más lehetőségünk, csak az eredeti munkahelyére való visszaállítása. Azt mondta erre, hogy képzeljük, hogy őtmásodik évi egyetemi végzettséggel oda visszatesszük a régi munkahelyére! Éppen ez mutatja, hogy még egy hosszú üzemi gyakorlati munka után is ilyen probléma merül fel. Persze, ezt nem lehet általánosítani, mert vannak, akik meg is tudják tenni azt, amit követelnek másoktól és ezeknek van igazán tekintélyük. A munkára nevelés kérdésében a személyi feltételeket is meg kell említeni. Nagyon lényeges kérdésnek tartjuk, hogy megfelelő politikai állásfoglalással és megfelelő szakmai képzettséggel rendelkezzenek azok, akik a munkára való nevelést végzik. Ahol a pedagógusok megfelelők voltak, ott szívesen vették a gyakorlati munkát és hasznosnak tiltották, megszerették, ahol viszont nem ilyen pedagógus vezette a foglalkozást, ott bizony nem mondható ez el. Számelyné elvtársnő; Úgy látom, az anyag foglalkozik a munkára való nevelés és a munkaoktatás valamennyi lényeges kérdésével. A második oldalon felvetődött, hogy az iskolásoknak milyen nagy száma jelentkezett szakmai oktatásra. Itt el kell mondani, hogy nem a nevelőmunka eredménye ez, hanem bizonyos tanulmányi átlaghoz volt kötve a középiskolákba való felvétel és akik ezt nem érték el, ahok odamentek az ipari tanuló iskolákba*. Véleményem szerint a pályaválasztásra való felkészítés kicsit fokozottabb és tervszerűbb kell, hogy legyen’már az általános iskolákban. Elmondanák azt is, hogy ennek és ennek a fizikai munkának milyen előnyei vannak, miért szükséges ez. Ugyancsak azt is, hogy az ipari tanuló iskola elvégzése után két évre le is érettségizhetnek. Ez nagyon fontos motívum, mert a szülők nagyon rettegnek attól, hogy a gyerekültnek ne legyen érettségije. Ha ezt tehát jobban hangsúlyozzuk, hogy leérettségizhet a gyerek két évi továbbtanulás után, biztos nagymértékben segíthetné a szakmunkás-képzést. A másik amit szeretnék elmondani, hogy a gimnázium 4-ik osztályában mint szemlélet még piindig megvan, hogy akármilyen eredménynyel végez, jelentkezik az egyetemi felvételre. Véleményem szerint meg kellene mondani a szülőknek és a gyerekeknek, hogy nem alkalmas arra,- rossz tanulmányi eredménye miatt, - hogy jelentkezzen egyetemi felvételre. Ez jelenleg még nincs meg. Azt hiszem, ilyen módon is elő tudnánk segíteni, hogy ne irtózzanak annyira a termelő munkától. A statisztikával kapcsolatban még annyit, hogy nem vagyok annyira meggyőződve. Igaz, hogy ez így rendben van, de' azt jelenti, hogy nagyon nagy számban vannak együtt egy csoportban,
