Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1964-10-09

Igaz az, hogy közeledés van a pártonkivüliek és a párttagok véleménye között, de nincs azonosulása ez egy- nagyon lényeges dolog, ki a kommunistáktól azt követeljük meg, hogy állandóan jelen legyen a különböző kérdésekben folyó vitáknál és képviselje a munkásosztály alapvető érdekeit, azonban az a helyzet, hogy mi magunk is egyi'e kevesebbet tanulunk és főleg tanítunk, még azok az elvtársak is, akik e tekintetben lehetőséggel rendelkeznek, Ki is azt állapítottuk meg, hogy részbeni egyetértést teremtettünk, de látszólagos a cselekvési egység nálunk, a fejekben nem sikerült elfogadtatni azokat a kérdéseket, amiket szerettünk volna. A minisztérium részéről kaptunk tegnap egy tájékoztatást Fock elvtárs cikkével kapcsolatban. Egy olyan feladatot próbáltak a 6 nagyvállalat képviselőjének megmagyarázni, amelyben ezt a céltudatosságot, ezt a következetességet a magúnk területén mi nem találtunk meg, pl. munkaügyi kérdésekben. Végre akarjuk hajtani, végre is fogjuk hajtani a Telefongyárra meghatározott célkitűzéseket, de nekem tegnap az volt az érzésem, hogy nem a mi mógszerüiűík az, hogy sa ját meggyőződésünk nélkül egyes kérdésekben állást foglaljunk és a tömegszervezetekkel azt végrehajtsuk. Az alapvető kérdésekben egyetértünk és a gyakorlati végrehajtás során jön egy pont, ahol nincs egyetértés, ott tehát nem lesz olyan egyetértéssel végrehajtva, ahogy szerettük volna, -- és ez nagy baj.

A kommunisták fejlődésének a problémája, a helytállásuk kérdése: mi a magunk területén is érezzük, hogy nem helyes az, hogy kommunista vezetőink nem felelősek azért, hogy a kommunista dolgozók fejlődjenek. Elfogadjuk azt, hogy a kommunisták nem szakmai antitalentumok, ugyanakkor feltételezzük róluk, hogy politikai talentumok. A mi áldozatkészségünket a társadalmi munkában, valahogy úgy könyvelik el, hogy elegendőnek kell lenni, hogy a tanulásban is és egyéb vonatkozásban is előbbre menjünk.

Ez az áldozatkészség egyes elvtársak esetében valóban hoz eredményeket, de általában nincs ilyen vonatkozásban tökélesen minden rendben.

Véleményem szerint az anyag alkalmas arra, hogy mi a kerület viszonylatából a leglényegesebb kérdéseket kiemeljük és kicsit offenzívabban vigyük ezeket a dolgokat.

Somló elvtárs: Én az anyagban nagyon jónak tartom, hogy tényleg’ felveti azokat a kérdéseket, amiket észlelünk a párttagságban. Amit hiányolok az anyagban, hogy ez végső fokon a titkárok elé kerül és itt nekünk konkrét dolgok kellenek a cselekvéshez. A felvetett kérdésekben állást kell foglalni.

Ezek a kérdések igaz, hogy a párttagságot foglalkoztatják, de az is igaz, hogy már többször meg lettek világítva. Igaz az is, hogy a módszerekkel is foglalkozni kell. Fel kell készíteni a kommunistákat arra, hogy ők előretolt őrhelyen kell, hogy harcoljanak, s egy kommunista mindig, mindenütt kommunista kell, hogy legyen. S ez még fokozottabban vonatkozik a párttitkárokra, az ágit.' proposokra. Persze, a román kérdés nagyon érdekes és módszertanilag helyes, ha foglalkozunk vele. Ki is várjuk a központi tájékoztatást, s hiányoljuk, hogy ha a sajtó nem is adta meg, de más formában aem adtak meg a tájékoztatást.

Amit a kinai kérdésről ez áZ anyag tartalmaz, nekem az a tapasztalatom, hogy a hatás nagyobb. Találkoztam olyan elvtárssal, aki kereken kimondta, hogy a kínaiaknak igaza van, találkoztam bizony olyan párttitkárral is, aki azt mondta, hogy a kínaiaknak részigazságuk van. De olyannal nem táálkoztam, aki azt mondta sisisi volna, hogy a kínaiaknak semmiben nincs igazuk.