Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1964-04-11
15 -”1 Pazonyi elvtárs: A KGST-vei kapcsolatos véleményt kivéve, epyetertek azzal amit Felcsuti elvtárs mondott. De inkább ennek az egész kérdés-komplexumnak a gyakorlati oldaláról szeretnék véleményt mondani a saját tapasztalataim alapján. Az utolsó néhány évben az emberek kulturálódási színvonalában egy elég komoly fejlődés tapasztalható, s itt véleményem szerint lényeges szerepet tölt be a TV. Tényleg van ellentmondás a hivatalos kultur-vélemény és az emberek véleménye között. Ezért nagyon időszerű kérdés az, hogy a pártszervezetek foglalkozzanak ilyen kérdésekkel, s elsősoxüan azzal foglalkozzanak, amit nem kapnak meg az emberek a hivatalos kultúrpolitikától. Helyileg ankétokat szervezzen, megvitasson egy-egy müvet és ezen keresztül az embereket nevelni és az álláspontot kialakítani. Ennek a tevékenységnek, ami véleményen szerint szükséges lenne, azonban van egy csomó objektív háttere, amit biztosítani kell. Az első feltétel ahhoz, hogy politikusán tudjon valaki vitatkozni egy-egy művön, az kell, hogy elsajátítsa a marxista műveltséget, s ugyanez áll az ideológiai műveltség tekintetében is. A másik objektív feltétele, hogy mi sem, s pártszervezeteink sincsenek felkészülve ennek a munkának a vitelére, emellett szervezetileg sincs biztosítva, hogy ez a terület előtérbe kerüljön. S itt nem értek egyet Gsányi elvtársnővel abban, hogy szervezeti kérdésről nem kell beszélni, mert a kerületi PB-nek gondolkozni kellene ezen és biztosítani kellene az üzemekben, egyes intézményekben olyan embereket, akik politikailag, általános műveltség szempontjából megfelelőek, akik a pártszervezet részére is koordinálnák ezt a munkát, s fő feladatuk a kulturális tevékenység irányítása lenne. A következő feltétel az ankétvezetők, előadók szervezése. Helyi emberekkel is lehet szervezni ankétokat, de az a jó, ha időnként egy-egy szerző, vagy esztéta, vagy egyéb szakember is részt vesz rajta. Azonban többségében csak pénzért vállalják, s legtöbb üzem, intézmény nem áll olyan jól, hogy ezt általában biztosítani tudja. Véleményem szerint ezt lehetne pártmunkaként kiadni az ilyen emberelőnek, hogy segítsék az üzemek, intézmények pártszervezeteit az ilyen tevékenységben. Még két dologhoz szeretnék szólni. Az egyik a nacionalizmus és kozmopolitizmus kérdése. Tőlünk sokan látogatnak fejlett tőkés országokat, de az a tapasztalat, hogy nem feltétlen nyugatimádattal térnek vissza, s elég jól látják,- különösen ha még segítik is hozzá őket, - hogy a kapitalizmus alapvető jelenséf' e a rabló kizsákmányolás, nem pedig az, hogy a széles rétegeknek is a jó életet biztosítani. Ugyanakkor kifogásolják itt is nem annyira a cseh, hanem inkább a román nacionalizmust. A kozmopolitizmus ellen csak elvi alapon lehet tényleg harcolni, de ha egy szocialista jellegű országban ilyen nacionalista megnyilvánulás tapasztalható, véleményem szerint azt is el kell ítélni. Nem lehet a dolgoknak az egyik oldalát csak szépíteni, a másik oldalát csak ócsárolni. A másik dolog a KGST, amiben nem értek egyet Felcsuti elvtárssal. í.’.i kutatási tekintetben vagyunk szoros kapcsolatban a KGST-vel. Általános tapasztalat nálunk az, hogy korántsem-a KGST elvég bírálják az emberek, ezzel messzemenően egyetértekek. fia általában úgy vetik fel a kérdést, hogy miért nem tudjuk mi azt produkálni, amit tud a Közös Piac, holott az kapitalista érdekközösség, a miénk pedig szocialista. S nagyobb együttműködést lehetne megvalósítani, mint ami jelenleg van. Rettenetesen bürokratikus, korlátolt a KGST munkája, és ezt a dolgozók tényleg bizonyos türelmetlenséggel sürgetik, hogy e tekintetben is legyen valami fejlődés.
