Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1964-03-13
Az anyagi, erkölcsi és politikai ösztönzést különvenni nagyon nehéz. En is voltam részese, hogy kézszoritással átvettük a kitüntetést és az egyik kitüntetett többször is belenyúlt még a boritékba, hogy nincs-e még benne valami. Véleményem szerint ezt a kérdést nagyon Jó lenne megnézni. Mert tényleg azt mondják, hogy inkább egy vállalati kiváló dolgozó kitüntetés, minthogy elmegy a minisztériumba, és ha gratulálnak, ő fizeti az áldomást, a vállalatnál pedig neki fizetnek. Ezt valahogy meg kellene nézni az életben. A gazdasági vezetőknek az a bizonyos képzése. Én magával a fogalmazással érték egyet, főleg azért, mert ha a Somló elvtárs által leirt hozzászólást nézzük, neki is csak a politikai és szakmai képzettsége az, ami eljuttatta ahhoz, hogy megkérdezi a dolgozókat, a kisembereket. S ezzel meg is emeljük annak a funkciónak a tekintélyét, mert azt mondja, hogy annak a bizalminak is van valami köze ahhoz, hogy én most ezt a kitüntetést megkaptam, vagy a Jutalmat. Ha az igazgatótól függ, akkor azt mondják”az igazgató kegye dönt, én hiába csinálok akármit”. Ezekben a kérdésekben nekünk kinn a területünkön az eddiginél határozottabb formában kell dolgoznunk. Bár most az egyenlő bért egyenlő munkáért, ez nálunk egy kicsit bajba Jutott, mert pl. a kocsirendezőknél alapsonyabb a bérezés, mint azoknál, akik 8 általánost végeztek. Egy kicsit' túlzottnak tartják, hogy a 6 általánost, a 8 általánost végzetteknél más-más fizetési fokozatot állapítottak meg, és még feljebb is. Ezt mi meg fogjuk nézni a magunk területén. A Javaslattal kapcsolatban az a véleményem, hogy főleg az anyagi, erkölcsi és politikai elismerést füzzük szorosabbra az eddigieknél, hogy tényleg, aki elért egy olyan fokozathoz, hogy elismerést adhatunk neki, akkor ezt a 5-as tényezőt kapcsoljuk össze. Szabó Gyula elvtárs: Azt hiszem félreértették az elvtársak, amikor a szakmai készségről beszéltem. Én úgy fogalmaztam meg a dolgot, hogy a szakmai vezetés és a politikai vezetés egysége. Tehát mind a kettő együtt. Ezt lehet követelménynek felállítani véleményem szeriht. Virá^ elvtárs: Amikor az anyagot áttanulmányóztam, részben egy kissé távoláliónak tartottam ezt az én munkaterületemtől. Ha nincs is az leirva, hogy a politikai, erkölcsi és anyagi ösztönzők ezek mint komplex formában Jelentkeznek, hogy adott helyzetben és adott helyen melyiket alkalmazzák Jobban, az mindig az ottani feltételektől kell, hogy függjön. Véleményem szerint a politikai esztönzőerőknek kell a legfőbb motiválóknak lenni, hiszen ezek tudják megmutatni a célt, és ezeknek kellenearra a szintre emelkedni, ami azután az adott esetek alkalmazásában eldönti, hogy melyikre kell nagyobb súlyt adni. Biztos, hogy ebben a komplex rendszerben egyszerre többnek kell futnia, a politikainak feltétlenül ott kell lenni. Most, hogy 18 éves korig együtt tanulnak a gyerekek, szerintem késő már, hogy mi az ösztönző rendszereket csak az üzemben, a munkahelyen kezdjük alkalmazni. Mi végeztünk az iskolában egy olyan vizsgálatot, hogy kx melyik gyerek mi akar lenni. Azt a megállapítást kellett tennünk, hogy nagyon kevés fiatal válassza a szüleinek a foglalkozását, és talán azt mondhatjuk, hogy azért, mert odahaza nem kapta meg mindazt a szülők munkájáról, ami benne olyan elhatározásokat alQkitott volna ki ifjú korában, hogy én is az leszek, ami az apám. Talán az orvosok gyerekeinél tapasztalható ez csalt.
