Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1964-03-13

Béres elvtársnő: Az anyag véleményem szerint az életet hozza. Á 3-ik oldal első pontjából szei'etnék kiindulni, hogy nem elég tudatos a vezetés. Nem elég tudatos és nem elég politikai szempontból megy a vezetés. Az anyagi ösztönzőkben is nagyon sok hiba van, sokmilliók mennek el a népgazdaságban is, amikor nem mindig a megfelelőbb irányba húzza. S hogy úgy mondjam, mi is meghátrálunk egyes kisebb rétegek felé, akik csak kapják a pénzt a követelmények teljesítése nélkül. Ezeket rendeletekkel és papírformával nem lehet megváltoztatni, hanem az üzemben, az ottani helyi fezetőktől függ ennek megváltoztatása. Ezért minden problémát oda vezetnék vissza, hogy a vezetők politikai készsége nem elég megfelelő, nem elég tudatos. S itt értek nagyon egyet, hogy elsődleges a politikai ösztönző. Ezt úgy értem, hogy a dolgozóknak a tudatformálása. Tudatosság tenni a dolgozókban, a mérnökökben a munkát, s az eszmei hűséget. S a másik, hogy természetes, hogy ezt a politikai nevelőmunkát követi az erkölcsi megbecsülés, s ennek van igen is talaja. Van néhány cinikus ember a munkások, a mérnökök között is, de ha tudunk olyan közvéleményt teremteni, akkor ezek háttérbe szorulnak. Az elismerés, az erkölcsi megbecsülés az hat az üzemekben, kell az embereket példaképnek odaállítani, és jutalmazzanak. Egy problémát látok,- legalábbis nálunk, - hogy nyilvánosság előtt? kell azokat a pénzjutalmakat is kiadni, mert ez ösztönzőleg hat a többire is, hogy lássa, hogy ő is elérheti azt a jutalmat. Nálunk is úgy történt, hogy kiosztották egy szűk körben és titokban, ez már azután nem ösztönöz.

Az utóbbi két évben a pártszervezet arra törekedett, hogy a jutalmazásokat nyilvánosan adják ki, még ha sokat kap is valaki, ha megérdemli, - és véleményem szerint sokkal jobb lett a hangulat. A oéreknél nem tudom elfogadni, hogy az alapbérek nem ösztönöznek. De viszont nem ösztönzött olyan módon, hogy meghátrált a művezető a nagyszájuak, a régi dolgozók előtt, s érdem nélkül adott többet. Ezt is napirendre tüztük, megbeszéltük, hogy pl. a fiatalok is becsületes dolgozók, akik ugyancsak megérdemlik a béremelést, ha jól dolgoznak.

Véleményem szerint meg kellene forditani a sorrendet, a politikai, erkölcsi és ezek mellett legyen ott az anyagi megbecsülés it, és olyan erkölcsöket, hogy a $ó munkást, a korrekt, becsületes munkást, aki a közösségért tud adni, azt úgy becsüljük meg* hogy annak legyen szava és arra támaszkodjunk , és feléjük elsősorban a politikai munkát és egyebeket, mert ezekkel lehet nagyon sok eredményt elérni.

Még egyet, a prémiumok ahogy itt az anyagban szerepelnek, ez nálunk is igy van. Nagyon igyekszünk a cél érdekében felhasználni, de a jelenlegi feladatok megoldása érdekében történik mégis, ahogy itt az anyagban van.

Asztalos elvtárs: Nálunk a premizálásra ki kellett mondani, hogy nincsen biztosítékunk arra, hogy a most kidolgozott premizálási rendszer milyen eredményeket fog hozni. Nagyon vigyáznunk kell arra, hogy a helyi premizálási módszerek tiszták, becsületesek legyenek, és a dolgozókat is helyes irányba serkentsék. Az a véleményem, hogy a most kidolgozott premizálási rendszer nagyon helyes. A probléma az, hogy hogyan alkalmazzák helyileg. Ami Belágyi elvtárs mondott, az igaz, hogy helyesebb, ha meghatázzák a célokat. A másik, hogy a célprémiumnál kitűzött feladatok mellett a többi feladatok nagyon el vannak hanyagolva és csak a célprémiumos munkákat veszik előtérbe. Ezért nagyon helyes lenne a célkitűzéseket felülvizsgálni.

Egyik oldala, hogy keresik, hogy mire tűzzék ki a prémiumot, a másik, hogy keresik, hogy kire osszák ki.