Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1964-03-13

8 -Csak felvetem, hogy a vita során esetleg vitassuk meg ezt a kérdést. A politikai ösztönzés kéx'déséről szeretnék még néhány szót szólni. Ez az ideológiai bizottságban nagy vitát váltott ki. Ugyanis Fóris elvtárs azt mondta, hogy a politikai ösztönző a meghatáro­zó, az elsődleges és alapvető. Szerintem » s ebben később meg­egyeztünk, hosszas vita után, - az anyagi és erkölcsi és poli­tikai ösztönzésnek a politikai jelentősége rendkívül nagy. Az anyagi ösztönzésben is a politikai cél a domináló, - és ezt, mint módszerrel, a politikai ösztönzés módszerével összekeverte Fóris elvtárs. Azt hiszem,onnan is fakad ez a probléma, hogy amig agrikwx az anyagi ösztönzésnek eléggé kidolgozott módszerei vannak és ezek alapvetően elegendők ahhoz, hogy mi az anyagi érdekeltség elvét megvalósít suli. Véleményem szexűnt ott van a hiba, ahogy élünk, ahogy ösztönzünk. Van-e annál jobb ösztönző, ami az anyagi juttatásokon alapul, szerintem más ösztönző nem képzelhető el. Amikor a párttitkárok felé visszük az anyagot, erre, ezek mód­szerére kell a figyelmet összpontosítani. Nem tárta fel az anyag eléggé, hogy a kerület üzemeiben az egyes ösztönzési módszerekkel való foglalkozásban melyek a helyi viszonyok között a példamutatók, hol X alkalmazzák eredményesebben, vagy rosszul, vagy hagyják figyelmen kivül az egyes ösztönzési fajtákat. A politikai és erkölcsi ösztönaőkben éppen azt látom problémának, hogy nincsenek megfelelően kidolgozd. A dicséretek és kitüntetések az általános módszer. Itt azonban mód tenne többfajta módszer ki­dolgozására és elterjesztésére. Végül én is úgy érzem,’hogy mindemellett minden esetben az anyagi és politikai ösztönzés összefüggésére kell gondolni, mert nem létezik anyagi ösztönzés erkölcsi kihatások nélkül, - ebben egyet­értek az elvtársijai, hogy minden esetben jelentkezik és esetenként esetleg nagativan is. Könnyen lehetséges ez, ha megfeledkezünk xxxáiyxkEgy az anyagi ösztönzéssel nyújtott elismerésnek a politi­kai, erkölcsi oldaláról. Takács elvtárs: Nekem is az a véleménye, hogy az anyag elvi fel­­ífetéséi fogalmazásával egyet lehet érteni és tulajdonképpen amik az anyagban szerepelnek, ahok visszatükrözik azt, ami az életben van. Azért vetettem fel, hogy jó lett volna határozottan megfogal­mazni, mert nincs egyértelműen kimondva ennek a vizsgálatnak a során, hogy mit állapítottak meg az anyagi ösztönzőkről, hogy mint rendszer helyes-e, vagy nem helyes. Ez egy eléggé vitatott kérdés általában az üzemekben, a minisztériumok részéről. Nekem erről az a véleményem, hogy lehet, hogy ez a rendszer nem jó. Viszont még senki nem bizonyította be, hogy ez rossz. Szex'intem lehetne lénye­gesen jobban alkalmazni az anyagi ösztönzőket, ha a megfogalmazott módszereket és elveket betartanánk. Mert akkor derülni, ki egyér­telműen, hogy tulajdonképpen jó-e, vagy sem. Az anyagnak azt a részeit, hogy miben, hol térnek el ezektől a módszerektől, ezeket kellene tovább vinni és megpróbálni ezeket a helyes elveket érvé­nyesíteni. Az alapbér kérdése: ilyen egyértelműen nem lehet megállapítani, hogy ezt nem tekintik ösztönzőnek. Van egy tudatos alkalmazása az alap­bérnek, a baj abban van, hogy itt is bizonyos torzítások vannak. Ennek egyik oka, hogy a mi nomenklatúránkban az ollók elég kicsik. Nincs lehetőség arra, hogy a tényleges munka végzése alapján job­ban széjjelhuzzák a fizetést. Egy művezető fizetése 1400-2700 Ft-ig van, de ha nem kapja meg a mawximumot, akkor egyszerűen nem marad ott művezetőnek. Tehát bizonyos fokig ez az oka annak, hogy egy ilyen egyenlősdiség mutatkozik a fizetések elosztásában. 9

Next

/
Thumbnails
Contents