Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1964-03-13
kz is lehetetlen dolog, hogy valaki egyetemet végez és kevesebben kap, mint egy segédmunkás. Ezért inkább elmennek egy kutató intézetbe, ahol a munkája lényegesen kevesebb, a felelőssége is, azonban több fizetést kap. 5 Az egyik probléma az alapbéreknél tehát, hogy nincs megfelelő lehetőség széjjelhuzni ezt az ollót. S itt jelentkezik egy ilyen "jó ember" szemlélet is a vezetők részéről, hogy minden' kinek adok 50 Ft-ot, mert akkor senki nem szid. Itt kellene megfelelő bázist teremteni a számokra és ösztönözni, hogy különbségeket téve alkalmazzák. A prémium tekintetében mi neheziti ennek helyes alkalmazását? Véleményem szerint bánnák bizonyos funkciók, ahol a prémium igen is fizetés-kiegészités, s ilyen céllal is adják, s ezt nem is lehet itt megszüntetni. Ez megint olyan dolog, hogy van olyan vezető, akinek az alapbére lényegesen kevesebb, mint esetleg egy hozzája beosztott középvezetőé. Előre meg van határozva, hogy milyen vezető mennyit kap, s úgy vannak megfogalmazva a feltételek, hogy meg is kapja azt a pénzt. Azt is hozzá szeretném tenni, hogy annak ellenére, hogy szükség van erre, nem lehet egyetérteni azzal, hogy olyan fogalmazása van a feltételeknek, ho^y ha teljesiti, ha nem, akkor is megkapja a prémiumot. Véleményem szerint olyan feltételeket kell adni, ami az illetőt pluszmunkára serkenti és hat az egész vállalat jobb munkájára. Ebben az évben és már a múlt évben is volt egy ilyen törekvés, hogy kicsit keményebben van meghatározva a feladat és lényegesebben többet kell értea tenni. Azonban itt az van, amit Belágyi elvtárs is mondott, ha úgy látják, hogy/fiem tudják teljesíteni, jönnek a módosításért és ezzel elérik, hogy a prémium mégis kifizethető legyen. Tehát itt sem magába^ prémium-rendszerben van a hiba, hanem • abban, hogy humánumból kikerekitik, módosítják a feltételeket, kifizethető legyen a prémium. A nyereségrészesedés a tömeg szempontjából a legnagyobb xsx ösztönzőerővel bir. Ez mindenki számára nagyfontosságú dolog. Ebben az van, hogy nálunk nemcsak a vállalatok sértik meg ’ a különböző rendelkezéseket, hanem megsértik a felső irányitó szervek is. Mi sem merjük megmondani, hány nap nyereségrészesedés várható, addig, amig a minisztériumból nem közük- papíron! -. Lehet, hogy jogában áll a miniszterhelyettesnek, hogy ezen változtasson, lehet, hogy nem, én ezt nem vitatom, de igy tühjjdonképpen nincs verseny, mert nem biztos, hogy megkapjuk. Olyan is előfordult, hogy vannak kiemelt vállalatok, rosszul dolgozók, nincs nyereségrészesedés, az iparág mégis összeszedi a többi vállalattól, ha jár neki, ha nem jár. Hogy van-e ilyen,konkrétan nem tudom, de ilyenről beszélnek. Az erkölcsi és politikai ösztönzőkre vonatkozóan: ez szerintem a mi egész munkánkat jelenti. A véleményem az, hogy nálunk valahogy úgy van, hogy van egy bizonyos réteg, akire az anyagi ösztönzőkkel és egy bizony08 réteg, amelyre az erkölcsi ösztönzőkkel hatunk. Pl. a magasah kvalifikált szakmunkásoknak magyarázhatunk mi£ ha nem kapja meg a munkabérét. A másik, hogy bátortalanabbak is vagyunk ezek felé a rétegek felé. Biztosabbnak látjuk, ha kitűzzük a prémiumot, mint,hogy röggyülést tartsunk nekik. Véleményem szerint a politikai, erkölcsi ösztönzőket minden réteg felé kell alkalmaznunk.
