Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1963-10-25
12 -Vagy a Ferromechanikai KTSZ, ahol megvan a bázis a háztartási gépek javítására is. Igaz, hogy bizonyos fokig korlátozóak a felsőbb szervek intézkedései, de ez nem zárja ki, hogy ha megfelelő munkakapcsolatba tudna lépni velük a mi Tanácsunk, hogy ezeket a problémákat megoldjuk. A tömegszervezeti jelleg, amiről itt szó van. Köztudomású, hogy a szövetkezetekben nem a legpártszerübb emberek dolgoznak, éppen ezért szükséges lenne, hogy a Tanácsnak nagyobb befolyása lenne a tevékenységükre. Ha mi megyünk ki és mondunk valamit, rögtön azt mondhatják, hogy beleavatkozunk, -megsértjük a szövetkezeti demokráciát, de a Tanácsnak törvényben biztosított joga van részt venni a közgyűléseken, sőt a munkaértekezleteken is és ha ott az alaphangot megadjuk, el tudjuk érni, hogy az általunk képviselt szempontokat elfogadják. Miben látom én a Tanács iparpolitikájának fő pontjait? Egyrészt a távlati fejlesztés és összevonás, hogy különböző javaslatokat, elképzeléseket kidolgozni és annak érvényt szerezni, másrészt a szövetkezeti ipar bővítése és fejlesztése, pl. az autójavítással, amiről itt szó is volt. Azután,hogy olyan cikkeket leadassunk velük, ami nem tartozik hozzájuk és inkább fejleszteni a szolgáltató tevékenységet és a tervek készítésénél a fokozottabb, operatív beavatkozás. A tervszerű telepítés problémájához: a vállalatok összevonása után, bár kellene, de nem szabadulnak fel helyiségek. A Tanács nem hat oda, hogy szabaduljanak fel helyiségek azzal, hogy előre megtervezné, hogy a felszabaduló helyiségeket milyen célra fogják felhasználni. /agy a 3-as kategóriájú üzemeknél számon tartaná, hogy mikor melyik szűnik meg, amelyeknek helyiségei felhasználhatók más célokra. A minisztérium joga addig áll fenn, amig az adott területen van az illető gyáregység, utána már lehet vitatkozni azon, hogy milyen célra használják fel a helyiségeket. Belágyi elvtárs: Holl elvtárshoz csatlakozva: a letelepítésnél, összevonásnál á” tárca-sovinizmus nagyon érvényesül. Ha ezt ki tudnánk küszöbölni, akkox’ ezek a kérdések megoldhatók lennének. Brenner e1vtárs: Éppen most fejeztük be a helyiipar tevékenységével kapcsolatos vizsgálatunkat. Tapasztalatunk szerint azért nem teljesítette a vállalat a tervét, mert abból a szemléletből indultak ki, hogy amikor megkapták a keretszámot, már abban benne volt, hogy nem tudják teljesiteni,a műszaki felkészülésük, a szakemberellátottság, gazdasági és anyag-ellátottságuknál fogva. A másik dolog, ho^y a magánkisiparos a megrendelt dolgokhoz az anyagot megveszi es elvégzi a megrendelt munkát, ugyanakkor a javitó vállalat, amely előre tervezi az anyagszükségletet, ezt nem tudja megtenni, s ha a megrendelő ragaszkodik az általa kiválasztott anyaghoz, azt mondják neki, vegye meg és akkor elvégzik a megrendelt munkát, s ez már kényelmetlen a megrendelőnek. Itt felvetők a minőség kérdése: 1962-ben a végzett munkának a 10 %át reklamálták meg, amelynek 70- %-a jogos volt, amit a vállalat is elismert. Ez nyilvánvaló, hogy megrendíti a lakosság bizalmát és ez is a magánkisipar igénybevétele felé viszi a lakosságot. A helyiség kérdése fontos a minőség szempontjából is. Egy másik ilyen dolog, hogy az elvégzett munkánál az időt nem jegyzik fel, igy nem tudják elszámoltatni arról, hogy egy munka elvégzésére mennyi időt fordított, s ez alkalmat ad arra, hogy közben más munkákat is feketén elvégezzen. Azután a vállalati telephely egy bizonyos összegen felüli munkát már nem tud vállalni, azzal a központhoz irányítja a megrendelőt, aki oda már vagy elmegy, vagy nem. Ez is bizonyos visszahúzó erőt jelent.
