Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.19.a/4)

1963-10-25

Ha úgy képzelte ezt az elvtárs, ezeket a fejlesztéseket, hogy bizonyos intervallumokban el fogunk maradni, bár most is el vagyunk maradva attól, hogy egyáltalán el tudjunk adni termékeket a világpiacon. Pl. itt van a Telefongyár, neki is jóval több korszerű terméket kellene letenni ahhoz, hogy egyáltalán értékesíteni tudja, - nem nyugaton, hanem csak a keleti piacon. Az idő-paramétert én is ki akarom hangsúlyozni, de nem lépcső szerint, hanem igen meredek Ívben kell emelkednie.

A Telefongyárnál felvetik azt, hogy kifejlesztették a tranzisztoros telefon típust és további tervek vannak a rádióval és magnetofonnal kapcsolatban, hogy a világszínvonalon gyártsanak.

Meg kell mondani, hogy egy kicsit ebben a kérdésben is meg kellene nézni, hogy a profilgazda-rendelet ilyen irányba mutat-e? A rádiónál elsősorban profilgazda nem a Telefongyár,ugyanakkor mégis van itt ilyen kezdeményezés és nem vagyok biztos abban, hogy ez a profiltisztítás felé fog haladni.

Az utolsó oldalhaoz: mi szeretnénk arra vonatkozóan egy-két véleményt hallani, hogy hogyan lehetne ebbe az irányba állítani az anyagi ösztönzéseket, jó lett volna, ha ez a rész tartalmazta volna ezeket a javaslatokat, hogy a gyártmány- és a gyártásfejlesztés irányába állítsuk.

Takács elvtárs: A legutóbbi, ehhez hasonló anyagnál is felvetettem, hogy a követelmények a gyártó üzemekkel szemben az értékesítési problémánál fogva megváltoztak és egy áor feltétel, hogy ennek a követelménynek eleget tudjunk tenni, a népgazdaság helyzetéből és egyéb más okoknál fogva, nem alakult ki. Itt van pl. a kísérletezés problémája, amely nélkül u$y gyártmány kihozása nem megy. Nálunk, ha olyan gyártmányt kísérleteznek ki, amely nem kerül bevezetésre, minimálisán a népi ellenőrzés tesz ellene feljelentést. Egyszerűen az a helyzet, hogy vállalataink csak a biztosat keresik, csak abba mernek belevágni. Persze, nem mondom, hogy ellenőrzés nem kell, hogy mire fordítják az összeget, de kísérletezni kell, még akkor is, ha néha bizonyos kárt jelent a népgazdaság számára. A másik dolog, hogy uj gyártmányt kihozni anélkül, hogy az előkészítő apparátust ne fejlesszük hatékonyan, egyszerűen ábránd. S ennek nagyon komoly akadályai vannak. Ma már nagyon hatékony intézkedések történnek arra, hogy a mérnökképzés biztosítsa a konstrukciós gárdát, de azt nem lehet elvárni, hogy olyan apparátussal rendelkezzünk, mint pl. a Ürundig-müvek. Hiába akarunk mi átviteltechnikában jobbat gyártani, mert egyszerűen eltörölték népgazdasági érdekből az erre irányzott 60 millió Ft-ot. Megértem, hogy a gabona-probléma megoldása az elsődleges, de valamit mégis csak tenni kellene a beruházási feltételek megteremtésére. A minimumot feltétlenül meg kell teremteni,mert enélkül nem lehet korszerűséget követelni. Itt van pl. ez a küszöb-tipus rendelet, ami azt jelenti, hogy gyártmányaink megjelenési időpontjában 2 év hátrány van. Vagy itt van a KGST problémája. Abban egyetértek Pecsők elvtárssal, hogy a/terveket ma ilyen stabil állapotban tartani nem lehet, mert esetleg a rendelőnek egyszerűen nem kell az a termék. Itt van a mi átviteltechnikai berendezésünk problémája. Egyszerűen a szocialista országok rendkívül hátrányban vannak azokkal az országokkal szemben, akik a közös piac és egyés más hatáskörében vannak, mert a KGST messzemenően nem úgy funkcionál, ahogy kellene. Átviteltechnikai berendezés gyártására még olyan ország is benyújtotta az igényét, aki azt soha nem készítette. Nekünk 4 évig rendkívül nagy összegű mennyiséget kell szállítani, utána nincs rá szüksége a SZU-nak. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a véges berendezés korszerűtlenebb, mint a kábeles berendezés és tudjuk, hogy később a SZUvissza fog térni a kábeles berendezésre, de ez minket hátráltatni fog,