Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.19.a/4)
1960-06-24
Azt hiszem, jó dolog fi lenre, ha a következőkben a pedagógus pártszervezetek egyik legfontosabb feladatává tennénk azt, hogy kisérje figyelemmel és segítse elő ezeknek az uj módszereknek a kialakítását terjessze és munkájának a következő időkben egyik legfontosabb feladata ez legyen. Összefoglalva: rendkívül jónak tartom a javaslatokat, amelyeket az anyagban előterjesztenek az elvtársak, megvalósíthatónak tartom, sőt, nagyon fontos ahhoz, hogy a további lépéseket a politechnikai oktatás szakmai irányítása terén meg tudják tenni az általános és középiskolákban. Virág elvtárs: A gyerekek túlterheltsége valóban jelentkezik, mert óra á kötelező óraszámuk az 5+l~es oktatásnak. Itt tehát olyan ellentmondás van előkészülőben, ha nem vigyázunk, hogy a papa kevesebbet fog dolgozni, mint a gyereke az iskolában. Hogy mi ebben milyen kezdeményezéssel menjünk neki, még nem látom. A tantervet be kell tartani, ez törvény, nekünk aszerint kell dolgozni, ügy csinálhatjuk meg, hogy ha végignézve az anyagokra fordított tanári órákat, pl. a történelmet, csak igy lehet, hogy megnézzük, vagy a matematikánál nagyon sok szempontból kell megnézni, hogy mi maradjon ki, vagy mit lehet nélkülözni. A Tanács oktatási osztályának és az igazgatóknak arra kellene törekedni, hogy a tanárok az egyes tantervben nem lévő anyagokat ne tanítsanak, mert igy hiába csökkentik a tantervben lévő anyagokat, ha a tanári beleveszi. Itt minden harc kérdése. Most majd különösen kell a pártszervezetünknek ezzel törődni, mert 45 perces órák lesznek, nem 50 percesek, mint eddig. Itt a kérdések megoldásához nemcsak szakmai, hanem mozgalmi munka is szükséges. Az osztályozással kapcsolatban: minden gyereknek van egy munkanaplója, amit az üzemi gyakorlatról vezet, ezt az illető szakmunkással és tanárral és az üzemi felelőssel, aki az üzemi pártszervezet jelölt ki, Íratja alá. A tanév végén ezek elküldik az ottani tapasztalat alapján a véleményüket és ennek alapján adják a jegyeket. Általában 4-5-öst adnak, itt feladatunk, hogy ezt a két jegyet kibővitsük. Ezek az úgynevezett "aranykezű szakmunkások" egészen másként adják át a tudásukat a munkapad mellett, mintha megkérjük, hogy egy előadást adjon róla. Van azonban ennek olyan oldala is, hogy ha a gyerek jól megtanulja a munkát, ennek ellenértéke a szakmunkás borítékjába megy, nem a gyerekébe. Ha rendszeresebbé és szervezettebbé tesszük ezt a munkát, akkoi' ez el fog tűnni majd, hogy a gyerekek munkája szerepet játszik a terv teljesítésében, mint pl. a Vénusz Kozmetikában történt. Az üzemi elvtársak felvetettek ilyen dolgot, hogy mi profiiinoztunk, de a gyerekek igényeit és irányítását hogyan oldják meg. Lesz olyan, aki egyetemre akar menni, de lsz, aki szakmunkás, itt vetődött fel, hogy mi fog történni. A megoldás kézenfekvő, hogy megvan minden iskolának a profilja és el kell érni, hogy minden gyerek oda jelentkezzen, ahová menni akar, s aki nem szakmunkás akar lenni, akkor annak teljesen mindegy, hogy melyik iskolába menjen, ezt majd mi fogjuk eldönteni, mert minden létszám egyszer csak betelik. A szakszervezetet illetően: ez még vitatéma. Én úgy vetem fel a kérdést, hogy először az iskolát tegyük olyan szigorú és magas nevelési környezetté, amelyben éppen az üzemben nevelődött gyerekek is megtalálják a helyüket. Véleményem szerint bonyolítaná, hogy ott van az iskola nevelési környezete, ott van a KISZ szervezete és akkor még szakszervezetben is legyen. Ami a Pedagógus Szakszervezetre az anyag közöl, csak helyeselni lehet.
