Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1983 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1983-05-05
Most már ismerjük a KB félidős értékelését, határozatát, igy ezt össze lehet vetni saját értékelésünkkel és a párt értekezletünk állásfoglalásával, el lehet végezni annak kontrolját, hogy hol tartunk, meddig jutottunk és milyen feladatok előtt éllünk. Ezért a mai testületi ülés segéd anyagaként pártértekezletünk említett dokumentémát kiad tuk azzal a szándékkal, hogy minden pártbizottsági tagunk azzal szembesítse. Ennek alapján megállapítható, hogy a pártunka Zuglóban is fejlődött. Jól működő pártszervezete ink vannak, testületeinknek súlya, tekintélye van. A pártélet leggyengébbb pontja taggyűlések színvonala. Adaptáló készségünk gyerekcipőben jár, sokszor a határoza tok másolása dominál, nem fordítjuk le az adott környezet nyelvezetére. Ahol 10 20 fős az alapszervezet ott is ál talánosságokról beszélnek és nem személyre szólóan hatá rozzák meg a feladatokat. A beszámolók kevés ténymegállapí tást tartalmaznak, nem ösztönöznek vitára, véleménycserére. A testületi ülések előkészítésében, megtartásában is van nak még hiányosságok. Esetenként a gombhoz keressük a ka bátot, megtartottuk, kipipáltuk szemlélet érezhető. A testületi tagok közötti munkamegosztás, teherviselés egyen! letlen, sok a tiszteletbeli vezetőségi tag. Mozgalmi munkánk, szervezeti életünk olykor féloldalas, a megszokás rabjai vagyunk, konzerválunk dolgokat és attól nem nagyon akarunk eltérni. Rendkívüli taggyűlést még soha nem tartottak az alapszervezetek, mert az adott üzem nem telje sítette tervét. Politikai tervező munkánkban is vannak még koszaságok, rende zetlenségek. Nem kevés a párhuzamosság az átfedés a gazda sági és társadalmi szervekkel, ezért sok az üresjárat és a haszontalan munkavégzés. A decentralizálás igénye a pártmunkában is jelentkezik, mert mindent eggyel magasabb helyen oldunk meg, mint kéne. Aztán csodálkozunk azon, hogy a hetáskörök nem kellően érvényesül nek. És, hogy sok még a vezetők leterhelése, gyakori a tit kár centrikusság . A pártszervezetek kádermunkájóban sok még a bátortalanság, nem bíznak saját erejükben. Nagyobb határozottságra lenne szükség a nők és a fiatalok vezetésbe történő bevonásába is - itt is túlzottan óvatosak vagyunk. Amikor meggyőződünk valmelyik vezető alkalmatlanságáról -belép a humanitás. Leváltásra nagyon ritkán kerül sor. Amikor káderezünk, ve zetőt állítunk be általában azt keressük, hogy ki legyen és nem azt, hogy milyen legyen. Néhány helyen hiánycikk a jó vezető, ugyanakkor sok kikupáit káderünk van, de ha tásuk nem mindig érződik. Jelentősek eredményeink a párttaggánevelőjá és tagfelvételi munkában, de bizonyos megtorpanások, gondjaink, feszültsé geink is vannak. Csökken a felvételre kerülők száma, nem az elképzeléseinknek megfelelően alakul a belső összetétel sem. Különösen a munkásarányt illetően. Indokolatlanul nagy szórás van a szervezettségben, van közel 50 %-os, és néhány 10 % alatti is kerületünkben, mindkettővel foglalkoznunk kell. Több pártalapszervezetnél évek óta nem volt tagfel-
