Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1969-10-03
r n- 4 -részesedési személet éppen ezen a téren jellemző. S itt van az is, amikor egyes apró, kisértékü, de állandóan szükséges dolgok egyik napról a másikra drágulnak. S ez nem nekem okoz problémát,hahem a kisfizetésű, a nyugdíjas embereknek, stb. Ezekre nagyon fontos felfigyelni. A másik az anyagiasság kérdése. Egyszer jó lenne pártbizottsági ülésen eldönteni, hogy mit jelent az anyagiasság. Én magam bármikor elmennék párt titkárnak. Nem tudom elfogadni, amikor bennünket, igazgatókat anyagiassággal vádolnák. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom: ez a fizetés nem jelent anyagiasságot. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy néhány saemé|nye személynek másodrj sőt, harmadállásaik is vannak, hozzáteszem, hogy ezt munkaidőben végzik. S akkor még nevetnek rajtam, amikor este munkaidő után még elmegyek tanácsi, vagy pártmunkát végezni. Erre is fel kell figyelni. Ugyanakkor fel kell figyelni azokra is, akik a plusz társadalmi munkát végzik és azoknak egy kicsit több megbecsülést adni. Azoknál a példáknál, amit elmondottál Schumeth elvtárs, ezzel ' a 6 igazgatóval kapcsolatban, kimaradt egy alapelv, a szocialista demokráciának a kérdése. Egyszerűen érvényt kell szerezni annak a törvénynek, hogy ezek az emberek ne maradjanak a helyükön. De ugyanakkor felmerül,hogy tudunk^e mi érvényt szerezni a szocialista demokráciának teljes egészében? Hogyan vonják be a dolgozókat a tervezésbe? Hogyan vitatják meg a termelékenység kérdését? Stb. Ez egy nagyon érdekes kérdés. Nagyon alapvetőnek tartom ahhoz, hogy ez a légkör megváltozzon, amiről szó volt. Feltétlenül a szocialista demokrácia fokozottabb érvényre jutását kell előtérbe helyezni. A következő dolog, hogy idegileg nem bírják az elvtársak, mondta Schumeth elvtárs. Nagyon vigyázni kell nekünk párttitkáraink, igazgatóink egészségi állapotára is, mert túl vannak terhelve. Szó esett itt az ideológiai-politikai légkör kérdéséről is. Nem lehet igazgató, akinek közömbös, hogy üzemen belül milyen a politikai, vagy ideológiai légkör. Egy vezetőnek ez alapvető kérdés. Végül: meg kellene pontosabb határozni és vizsgálni, hogy mit értünk a párt- és gazdasági vezetés helyes viszonya alatt. Amit Schumeth elvtárs mondott, kiegészíteném azzal, hogy én nem azt értem alatta, hogy a párt és gazdasági vezetőnek egymás között, szubjektive, milyen egymásról a véleménye. Ez lehet jó, vagy rossz. Véleményem szerint minden ésetben a tettek alapján kell ezt eldönteni. Mit tesz le az egyik, vagy másik. Ha az ügy érdekében teszik, amit tesznek, akkor rendben van ez a viszony, de ha személyi alapon állnak, hogy "én sem bántlak, de sem bántasz engem" ez már egy opportunista álláspont. Akkor kell már az emberekkel szemben fellépni, amikor a hibáit meglátjuk, meg is mondtuk neki és mégsem ért semmit. Javasolom, hogy ahol beszélnek az elvtársak erről a témáról, amikor az anyagot továbbviszik, az igazgatók is legyenek ott. L--- d
