Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1969-08-29
r "i 9- 5 -Ahol a legkevesebb az eredmény, a főkönyvelők területe. Fokozni kell ezeknek az embereknek a tudati nevelését, nem is járható pillanatnyilag más ut. A tudati nevelést hangsúlyoznám, ami általában probléma. Ezt a VB ülésen is többször elmondtam, s véleményem szerint itt kell másodikként a határozat végrehajtásában komolyabban előre menni. A IX.kongresszus is azt állapította meg, hogy társadalmunkban elmarad á tudati fejlődés a gazdasági eredményektől, s a kongresszus óta is kevesebb történt a szükségesnél e téren. Ahhoz, hogy előbbre tudjunk lépni, lényegesen nagyobb segítség szükséges a gazdasági vezetők részére. Hiszen a határozat is kimondja, hogy minden téren felelős az adott vezető a maga területén. Véleményem szerint a tudati fejlődés kérdésében gyors előrementel akkor lesz, ha a gazdasági vezetők ezt a feladatot lényegesen nagyobb feladatuknak tekintik, mint eddig tekintették. Ha megszűnik az, hogy csak a pártszervezet foglalkozik az oktatással, a politikai kérdésekkel, stb. Én olyan megjegyzést is megkockáztattam már, hogy a horthyrendszerben a művezetők ezt a tudati dolgot végrehajtották, hiszen akkor egyszerűen nem engedték meg, hogy más történjék, mint amit a kapitalista társadahn megengedett. A művezetőkről beszéltem csak, mert az anyag is úgy említi őket, mint akiknek a legközelebbi kapcsolata van a dolgozókkal. De nemcsak nekik, a vezetőknek is van kapcsolatuk. Én csak azt sürgetem a határozat végrehajtásából, hogy a vezetők politikailag sokkal inkább, sokkal többet tegyenek, mint eddig, hogy a tudat kérdésében is jobban haladjunk előre; hogy ők maguk is vegyenek részt, vagy agitáljon, - akár pl. a pártnapon való részvétely re, akár május 1-i felvonulásra, stb. Tehát a személyes példamutatás is meglegyen. Jellemző, hogy amikor ismertettük ezt a határozatot annak idején, a főosztályvezetői értekezleten pl. egyetlen ember sem akadt, aki véletlenül jegyzetelt volna. Azután már fokozatosan kezdtek belejönni, s másodszor, amikor csinálták, már sokkal jobb volt az értékelésünk, hogy sokkal jobban csinálták, mint korábban. A minősítései kapcsolatban: ez is olyan, hogy szóban sokkal többet mondunk el, mint amit leírunk. Én lényegesen nagyobb z-s jelentőséget tulajdonítok annak, hogy mindig a munka során minősíteni az embereket és nem négyévenként. Szerintem az is egy minősítés, amikor megmondjuk az illetőnek, hogy te ezt és ezt jól csináltad. Én ezt tartom a pozitívnak. A minősítésnél a vélemények kialakítását tartom a 1eglényege®bbnek. Amikor megkérdezik az emberek véleményét és próbálják kialakítani. Azonban itt van olyan probléma, hogy az emberek igyekeznek nagyon finoman, semmit nem mondva megfogalmazni a véleményüket, - külöhösen ha a felettesükről van szó. Hát nem valószínű, hogy az olyan párttitkárról, aki ott művezető is, hogy a beosztottak megmondják - még ha kommunisták is, - kemény módon, egyenesen a véleményüket, a teljes véleményüket. Lehet, hogy esetleg a plénum előtt jobban megmondja, tárgyilagosadban . Meg kellene találni a módját, hogy az egyéni és a plénum véleményét valahol összegezzük. Olvastam egy tanulmányt arról, hogy munkásokból lehet-e a mai viszonyok között^ vezető. Mi azt mondjuk,hogy igen, lehetnek és lesznek is. De persze ma már ritkán fordul elő, hogy egy munkásból két hét múlva igazgató legyen. Nincs ilyen lát-r ványos kiugrása a munkásoknak, egyszerűen azért, mert ma egy L----------— d
