Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1965-09-18
I a decemberi határozat végrehajtásában is. Az egységidők, a normák megállapítása azonban mindig alapos vizsgálat után történjék, de csalt úgy ránézésre. Sok esetben a mi rendszerünktől, pártunktól távolálló mód- 1 szerekkel történik az ilyen rendezés. Amikor változtatást csinálunk, alaposan, nézzük meg, hogy mennyire felel meg, hogy mik változtak ott az egységidővel és mennyire megalapozottak azok műszakilag is. Ha igy teszünk, biztos, hogy fejlődés következik be az elkövetkező időben. Kálmán elvtárs /Telefongyár* igazgatója/: Az anyaggal' és a kiegészítéssel egyetértek. A Telefongyárban is vizsgálták az elvtársak a problémáinkat és tudják, hogy milyen erőfeszítéseket tettünk azért, hogy ezeket a lemaradásokat behozzuk. Az valószinü, hogy nem tudjuk teljes mértékben teljesíteni a feladatot ami az exportot illeti, legalábbis az egyik gyáregységünket illetően és másik területen - ami szintén szükséges - próbálunk többet hozni, hogy csökkentsük ezt az esetleges lemaradást. Az első féléves tervünket 3 gyáregységünk teljesítette, egy maradt le, az átviteltechnikai berendezéseket gyártó egysegünk. A műszaki megoldásokat illetően a dolgokon most már túlvagyunk, de ez egy jelentős veszteségnek volt az okozója. A megoldást mi szorgalmaztuk, de az anyag- ■és kooperációs kérdések, amik eddig jelentkeztek, most is úgy jelentkeznek, hogy megoldás még nincs, Ennek ellenére reméljük, hogy ezt a feladatot megoldjuk, amit a Telefongyárnak kötelessége lenne teljesíteni. Szeretnék arról szólni, amit az elvtárs felvetett, hogy az igazgató és a párttitkár két különálló dolgot képvisel-e. Lehet, hogy a kérdést igy is fel kell vetni. Nekem is van olyan észrevételem gazdasági vezetőket illetően, akik a politikai munkát csak abban képzelik el, hogy egy konkrét . megbízatásuk van a pártszervezettől s azt elvégzik, mondván, hogy ezzel politikai munkát is végeznek. Legtöbbnyire odáig van meg az egyetértés, amikor a® dolgok általánosan vannak felvetve, s kevésbé amikor már konkrétan, részletesen van arról szó. Ott ütközik a dolog, hogy nehéz meggyőzni az adott gazdasági vezetőket pl. hogy az adott esetben uj technikai eszköz kell-e, vagy pedig a meglévővel jobban gazdálkodva is meg tudjuk asfe oldani, a célul tűzött feladatokat. Ez a része a munkának hézagos a gazdasági vezetők és a mozgalmi szervek részéről. De sorolhatnám a példákat a termelékenység, az önköltségcsökkentés, vagy más konkrét céteket, feladatokat illetően. Tényleg, a gazdasági vezetőknek nem másodikoknak kell lenniük, amikor a politikai munkáról van ‘ szó. A magam esetében el tudom mondán!, hogy igen sok magyarázat kell ahhoz, amig meg tudja értetni az ember, hogy pl. a gazdaságossághoz tartozik az is, hogy eloltsák a feleslegesen égő villanyt. 3 még ilyen esetben is, ha szól az ember, megsértődnek. Nem két külön dolog ez, nem lehet különválasztani a gazdasági vezetőket és a politikai munkásokat, de a kérdések megoldásában tényleg külön lehet választani a dolgokat. L--------*-----------1
