Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1960-08-06
' | IJi I - 10 - ■}3 J Ez is egy nagy baj? hogy csak a jogokkal lépnek fel a mi fiataljaink, de a kötelességeket nem ismerik. Elnézem azt is, hogy az iskolákban egyes helyeken szinte divat bemutatót rendeznek a gyerekek. Véleményem szerint nincs arra szükség, hogy egy 6-8-os kislány halásznadrágban, vagy abroncsos szoknyában járjon, mert ezek ellentéteket szülnek a gyerekek között. Nem kellene ezt megengedni a mi fiataljainknak és főleg nem az iskolákban. Egyes szülők sem értenek azzal egyet, hogy gyermekeik fizikai munkát végezzenek, ez sajnos igy van. Amikor hozzánk bejöttek a gyerekek, mi megismertettük velük az üzemünk életét, a gyerekeknek ez nagyon tetszett, munkavédelmi szempontból is kioktatáttűk őket. Minden hónapban más-más munkahelyen dolgoznak? hogy az egész üzemet megismerhessék. A gyerekek szívesen jönnek hozzánk és szívesen segítenek. A munkaruhával én sem értek egyet, hogy a vállalatot arra kötelezzük, hogy adjanak munkaruhát. Elsősorban mert ez a gyermekek elkényeztetése lenne, másrészt az üzemi dolgozók is nálunk csak egyes területeken kapnak munkaruhát, ebből ellentét is lenne, másrészt nem szükséges véleményem szerint, mert vannak elhasznált Puháik s ezenkívül országos viszonylatban ez nagyon sok pénzbe kerülne. Azzal egyetértek, hogy a 5-4-ik osztályokban a 4 órás munkavállalóknak munkabért fizessünk, mert itt már valami munkát is tudnak végezni, de, hogy általában a műhelygyakorlatokért fizessünk, nem értek egyet. Horváth Lajos elvtárs Belker. Gépkocsijavító párttitkára. Javasoljukdogy a szakoktatást oldjuk meg üzemi dolgozókkal,mert i nem hiszem, hogy van olyan üzem, amely nem tudna néhány dolgozót biztosítani erre a célra, aki szakmailag, politikailag és részben pedagógiai szempontból is megfelel. Javasolom, kérjék be ezeknek a személyeknek a névsorát és egy bizottság elbírálná, hogy megfelelő-e erre a munkára és rendszeresen be lennének ’ osztva az iskolákba, ahol a tanterv szerint foglalkoznának a gyermekekkel. így megismernék a pedagógusok a szakoktatót és az erre kijelölt szerv is tudná ellenőrizni,hogy megfelelően végzike feladatukat. Felmerült, hogy a nyári szünidők alatt dijazzuk-e vagy sem ezeket az ipari tanulókat. Ma nagyon sok területen vannak gimnazisták és egyéb fiatalok, akik néhány hetet dolgoznak azért a kis összegért, mert arra a családnak szüksége van. Éppen ezért javasolom, hogy ha mi munkát tudunk biztosítani a tanulóknak, akkor ezeket valahogy a juttatásban kell részesíteni. Természetesen egyetértek azzal, hogy a meghatározott 3-4 hét a gyerekeknek kötelező legyen. A munkaruhával kapcsolatban: szeretném, ha a Pártbizottság úgy értékelné, hogy a munkaruha nem mindig munkaruha, hanem védőruha is. Szerintem mint védő Öltözetre, erre szükség van, éppen ezért ezt is figyelembe kell venni, hogy hol van erre szükség és hol nincs, ezt is kérem, hogy mérlegelje a Pártbizottság. Véleményem szerint lehetne indítani olyan társadalmi szervezést, hogy mondjuk a szövőgyárak társadalmi felajánlásképpen készítsenek az iskolák részére ilyen munkaruhákat azoknak a gyermekeknek akik olyan helyeken dolgoznak, ahol erre szükség van. Gondolom, a szülők is segítenek ebben. Felmerült a fiatalság öltözködése és az ezzel kapcsolatos kritika. Nem tudom, nem lehetne-e egyszerűen úgy megoldani ezt a halásznadrágot, abroncsos szoknyákat, fekete inget, stb. hogy iparunk nem gyárja és a kereskedelmünk nem árusítja ezeket? Hiába beszélünk ezek hordása ellen, amikor könnyen és olcsón megvásárolhatják az üzletekben, ha úgy kellene csináltatniok, biztos jobban meggondolnák. L=----------------------d
