Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1960-08-06
I I * ■9‘ J Rothammer elvtársnő: Helyes lenne, ha a közoktatásnak módjában lenne.kötelezővé tenni az óvodát minden gyerek számára, azoknak is, akiknek az édesanyja otthon van, mert az iskolákban 75 %-ban könnyebben lehet boldogulni azokkal, akik óvodákból kerültek oda., Van nekünk egy nagyon jóhirü iskolánk a Veres Pálné utcában, a faipari szakiskola, ahol komoly szaktanárok dolgoznak, illetve oktatnak. Véleményem szerint nagyon fontos lenne ezzel az ás iskolával felvenni a kapcsolatot, tapasztalat szempontjából. A tanárok többsége nagy lelkesedéssel fogott hozzá a politechnikai oktatáshoz, amiért csak tisztelet és becsület jár nekik. Ha oda tudnánk hatni, hogy minél több pedagógus kerüljön vidékre, akkor a nagy szinvonalbeli különbség is eltűnne ez biztos. • Kisvári Mihály elvtárs: A több évtizedes építőipari gyakorlatom megtanított arra, hogy az eredményhez az is kell, hi»gy tisztázom azt, hogy miből, mivel és hogyan fogom elvégzeni azt a munkát. Ezt a tervezetet örömmel fogadtam, mert szükséges, de azt látom, hogy meg kell teremteni az előfeltételeit is. Még ma is él a szülőkben, hogy nem azért tanítom a fiamat, hogy fizikai munkát végezzen. Felvetődött a gyerekek túlterheltsége, ezt meg kell szüntetni, de van egy másik veszély is, hogy hoztuk az elmúlt rendszernek egy nagy hibáját az oktatásban, azt, hogy nagy a lépcső az általános és a középiskola, a középiskola és az egyetem között. Az első évek legtöbbnyire nehezek, ez a régi rendszerben a szelektálást szolgálta. A munkaruhával kapcsolatban: feljönnek ezek a gyerekek, kisméretű munkaruhákat, uj ruhákat kapnak, nem tudom, jó vért fog-e ez szülni a munkások között? Másrészt ezzel nem látná, hogy meg kell dolgozni azért is. Ezek a gyerekek nem fognak produkálni, mégis fizetést kap, igy arra neveljük, hogy továbbra is csak forintért lesz hajlandó valamit végezni. En ezt veszedelmednek tartom. Még egy probléma van: amikor a politechnikai oktatás felmerült, olyan körutasitás jött ki, hogy szedjük össze a kiselejtezett, rossz szerszámokat is, amelyeket már nem használunk, hát ez egy régi, rossz mentalitás. Ha nem jó és nem korszerű szerszámmal ismertetjük meg, akkor nem jó szakmunkásokat nevelünk belőlük, nem fogja ismerni a korszerű szerszámokat, nem fogja megszeretni a szakmát. Minden tiszteletem, becsülésem a mérnököké, de a szerszámokkal való bánásé megtanítására elsősorban hivatottak a munkások és ezért feleljen a párttitkár, ha ezek nem minden szempontból megfelelőek. Hegyes! Sándorné elvtársnő Divat Cipőgyár párttitkára, PB tag. Úgy érzem, hogy a reformmal kapcsolatban nekünk, kommunistáknak igen nagy feladatunk van, hogy hogyan neveljük a gyermekeinket, hogy ebben a társadalmi rendszerben megtalálják a helyüket. A második félévben foglalkozunk az asszonyokkal és a fiatalokkal az üzemben. Nekem ez a reform útmutató ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk velük beszélni. Akik a fiatalokkal foglalkoznak feltétlenül szakmunkások, jó szakmunkások kell, hogy legyenek, akik szeretik a szakmájukat, értenek hozzá, politikailag megfelelőek és szívvel, lélekkel foglalkoznak a fiatalokkal. A családi élettel, a szülők életével szeretnék még foglalkozni. Nagyon sokat jelent a családi élet a gyerekek szájára, mert ahol ez nem rendezett, nagyon sok rosszat tanulnak a fiataljaink és ezek hajlamosabbak a rosszra. A gyerekek nagyon szépen öltöznek és bizony csak minden gondja az, ha meglát egy szép ruhát azt megveheti, s a szülők ezeket az igényeket kielégítik. L----------------------------------------------------------------j
