Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.19.a/3)
1960-08-06
r ... ”i A másik, hogy a mérnökök, műszakiak segítsék az iskolai műhelyeket is, hogy megfelelő színvonalú szakoktatás follyon, s ezt meg tudnák csinálni, rendszeres segítséget tudnak nyújtani. Más a helyzet a középiskolákban. A középiskolai tanműhelyeket csak szakmunkás vezetheti, mert ott már megfelelő szakmára megfelelő tanmenettel kell oktatni az iskolásokat. Az iskolák megfelelő profilt kapnak, hogy azok az üzemek, ahol a gyerekek dolgoznak, gondoskodjanak az első osztályok tanműhely oktatásáról, s segítsék ezeket a gyermekeket, hogy felkészülhessenek az üzemi munkára. A juttatásokkal kapcsolatban egyetértek azzal, hogy kötelező tantárgy az iskolák számára, külön juttatás számukra nem adható. A nyári gyakorlat úgy oldható meg, hogy 3-4 hét összefüggően legyen és úgy kell megoldani, hogy ne jelentsen külön béralapot az üzem számára. Itt nagyon vigyázni kell,mert az ellenséges propaganda úgy szeretné a politechnikai oktatást feltüntetni, hogy a szocialista országokban gyermek munkaerőket is felhasználnak az üzemekben, éppen ezért ennek még a látszatát is el kell kerülni, mert itt a gyermekek neveléséről van szó. Való igaz, amit Grubics elvtárs mondott, hogy az iskolás gyermekek túl vannak terhelve, mert több időt vannak igénybe véve, mint a szüleik. Egyik legnagyobb problémája ez közoktatásunknak. Mi a kerületben olyan rendeletet adunk ki, hogy házifeladatként a felsőbb tagozatosoknál 3 órai munkánál többet nem adhatnak, az alsóbb tagozatnál ennél kevesebbet és az első osztálynál semmit. De persze ez nagyon nehezen fog menni, mert ehhez szükséges, hogy a pedagógusok más pedagógiai módszereket használjanak és ez egyik napról a másikra nem fog megvalósulni. Nagyon fontos a szülők meggyőzése olyan szempontból, hogy a gyereknek hasznos, ha a saját osztályukat, a saját környezetü■ két rendben tartják, mert igy a saját ruhájukat, holmijukat is jobban megbecsülik. De nem csupán ezt jelenti a munkára nevelés, hanem a nagyüzemi termelésben való részvételre való nevelés, s erről, ennek helyességéről is meg kell győzni a szülőket. Nem veszik a szülők figyelembe sokszor azt sem, hogy a különböző tanfolyamok - nyelvtanulás, zenére, balettra, stb. való tanítás - mennyire igénybe veszik a gyermeket. Feltétlenül szükséges, hogy a gyermekek bárhová mennek, ugyanazt hallják, amire az iskolában taniiják, figyelmeztetik őket. Éppen ezért fontos, hogy a körzeti pártszervezetek, lakóbizottságok megszervezzék az iskolás gyermekek otthoni foglalkoztatását. Az iskolai reform nemcsak a tanuló ifjúság művelődéséről beszél, hanem egyik célja a műveltség kiterjesztése, ezzel egyidőben kiterjesztik, illetve felemelik az altalános korhatárt 16 éves korig, akik nem tanulnak tovább, azok ilyen továbbképző iskolában lesznek kötelesek tovább tanulni 16 éves korukig. Hisszük, hogy az iskolareform nagymértékben előre lendíti a felnőtt dolgozók művelődését, tanulását is, s azt tartjuk a legegészségesebb kapcsolatnak, ha annak az iskolának a pedagógusai segítik a dolgozókat az általános műveltség megszerzésében, amelynek a dolgozói, illetve amely üzem dolgozói segítik a gyermekeket a munkára való nevelésben. Nagyon örülünk annak, hogy ez a Pártbizottsági ülés ilyen nagy hozzáértéssel, szeretettel foglalkozik ezzel a kéi'déssel. L-----------— - j
