Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1989-09-14
ror és a külső nyomás miatt csak Sztálin halála után válhatott politikai erővé. 1953-tól Nagy Imre kormányprogramjával azonban a magyar kommu nista mozgalomban megszakítatlan folytonossággal és világosan láthatóan jelen van a pártunk eredeti demokra tikus célkitűzéseit vállaló, a társada lom tényleges igényeit kifejező, a nem zeti érdekeket képviselő reformirány zat. Ettől kezdve pártunk igazi tör ténete a sztálinizmus elleni belső küz delem története. 1956 TRAGÉDIÁJA Az SZKP XX.. kongresszusa után, 1956 nyarára tarthatatlanná vált Rákosi és Gerő irányzatának hatalmi pozíciója. 1956. október 23-án népfelkelés tört ki a magyarországi sztálinizmus elsöpré sére, a szocializmus megújítására. Ezt azonban kezdettől fogva a maguk ja vára igyekeztek kihasználni szocializ musellenes erők is. Az 1956. október 31-én Kádár János és Nagy Imre vezetésével megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt a jo gos népi követelések kielégítését a de mokratikus szocialista megújulás el engedhetetlen feltételeként deklarálta. Az MSZMP politikáját a nemzeti füg getlenség és szuverenitás alapján, a párt hatalmi monopóliumáról lemond va, a dolgozók önkormányzatát és a többpártrendszert elfogadva kívánták 'kialakítani. A szovjet vezetés azonban — októ ber 30-i nyilatkozatával ellentétben — a katonai beavatkozás mellett döntött, s leverte a felkelést. A Rákosi — Gerő csoport restaurációjának fenyegető ve szélyével szemben az MSZMP Kádár János vezette szárnya vállalta a kon szolidáció feladatát. Az új vezetés — kezdeti elszigeteltsége ellenére — gyö keres változtatásokra törekedett. E történelmi helyzetből azonban megrá zó emberi tragédiák és ellentmondások következtek. Ez az MSZMP-t megala pító mindkét vezető egyéniségre áll. Nagy Imre november 4-e után nem volt hajlandó semmiféle engedmény, re. Mártírhalált vállaló kiállása példa értékű. Kádár János súlyos kompro- . misszumokra kényszerült. A nemzet közi kommunista mozgalom vezetői és a belső konzervatív csoportok kí méletlen megtorlást követeltek, bele- ' értve Nagy Imre és társai kivégzését is. Jóllehet 1956 végén Kádár János maga is elfogadta a többpártrendszert, vállalnia kellett a monolitikus politikai berendezkedést és a központosított tervgazdálkodást. Mi több, átmeneti leg még a november 4-e után előA szített reformokat is fel kellett adnra. Ennek fejében azonban az óvatos, kozatos, részleges módosításokkal 9 politikai stílusváltással — igyekezett megvalósítani az MSZMP 1956-os tö rekvéseiből mindazt, ami a szovjet be avatkozások erőterében lehetséges volt. A kompromisszumok politikája volt ugyanis az egyetlen reális megoldás. „AKI NINCS ELLENÜNK, VELÜNK VAN ” A kádári politika az 1960 — 1970-es évek közép- és kelet-európai közegé ben egyedülálló viszonyokat teremtett Magyarországon. Az életszínvonal nö vekedése, a mezőgazdaság sikerei, a magánélet és a lelkiismereti szabadság tiszteletbentartása — a régi keretek fennmaradása ellenére — gyökeres változásokat hozott. Nemzeti szuve^fcnitásunk mozgástere is kiszélesedő^ bár szükségképpen korlátozott maradt. Az 1960-as évek elejétől életviszo nyaink fokozatosan javultak, a libe rálisabb kultúrpolitikától az utazási szabadságon át a világnézeti-erkölcsi pluralizmus elfogadásáig. Az új poli tikát a gazdasági mechanizmus átfogó reformjának meghirdetése és a me zőgazdasági szövetkezeti gyakorlat fémjelezte. A magyar kísérlet azonban 4
