Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.19.a/1)

1985-02-16

szerű, illetve naturá1 iákban mérhető eredmények nem tükrözik mindig főnökségeink, üzemeink tényleges munkáját, eredményeit, hiszen tevékenységünket elsősorban a MÁV érdekek és nem a saját parciális érdekeink határozzák meg. Ez egyébként a MÁV sajátos, belső értékelésében is visszatükröződik. Szót kell ejtenünk, hogy a MÁV vállalatai és szervezeti felépítése igen bonyolult a szakmai, munkamegosztás nagyon szerteágazó. így napi életünk nem mindig konfliktusok nélküli, aminek következményei területünkön is érezhetők, sokszor nem kis munkát okozva pártbizottságunknak is. Gondjaink között első helyen szerepel munkaerőhelyzetünk, azon sajátos eltéréssel, hogy létszámmegtartó képességünk jobbnak tűnik a kerületi átlaghoz képest, pedig a vasutas jövedelmek emelkedése -főleg az utolsó két évben - erősen degressziv jellegű. (Azt persze nem tudom megítélni, a kerületben levő \á1la latok létszámhelyzetét elsősorban a tervszerűség, vagy csupán a kényszerűség alakitja-e?) Bizonyos mértékű hangulati kérdést váltott ki dolgozóink körében,hogy a vasút még 1985-ben sem tud áttérni a 40 órás munkahétre. Itt ismét pártbizottságunkra hárul elsődlegesen a feladat, nevezetesen, megértetni dolgozóinkkal, a mai létszámhelyzet inellett a nominál munkaidő csökkentése a legtöbb helyen pl: a forgalomnál, nem növeli a szabadidőt, hanem csak az amúgy is magas túlórák számát szaporítja. Területünkön - elsősorban a termelőmunka irányitásáért felelős vezetőknek - nagy tehertételt jelent, hogy igen eltérő technikai feltételek mellett kell dolgozniuk. Csak utalni szeretnék arra, hogy van olyan főnökségünk, amely már a napi operatív termelésirányításhoz is számítógépet alkalmaz, de sajnos olyan is van pl: a Rákosrendezői guritó - ahol még a múlt századból itt felejtett, embert nyúzó technikát kell alkalmazni.

Sok tehát a gondunk, feladatunk. Tévedés ne essék, nem panasznapot szeretnék tartani, annál is inkább, mert azt is őszintén meg kell mondani, gondjainknak legalább a felében mi mggunk vagyunk a ludasok, tehát nekünk ugyanolyan gyorsan kell ritmust váltanunk, ahogy ezt másoktól is elvárjuk. Mindezek mellett úgy véljük, mi zuglói vasutasok a reánk háruló feladatokat azért általában megoldjuk. Ezt látszik iga-