Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1966-10-21 - 1966-10-22
- 21 -; esetben a liberalizmussal, az elvtelen megalkuvással. Ebből kiindulva, úgy érzem, hogy legfőbb tennivalónk most az, hogy kádereinket felkészítsük az uj feladatokra. Nem lehet ugyanis bátor, harcos kiállású vezető 1968. január 1-én az, aki 1967 december 31-én liberális és megalkuvó volt. Nem lesz tekinté lye a beosztottak előtt annak a vezetőnek 1968 január 1-én, akinek nem volt 1967 december 51-én. A hátralévő időben lehetősége van minden gazdasági vezetőnek a szükséges vezetői erények megszerzésére, ha erre alapos, szívós munkával törekszik és törekvéseit pártszervezeteink tá mogatják. A másik kérdés , amivel röviden foglalkozni szeretnék, a párt eszmei harca. A KB eszmei offenzivával kapcsolatos határozata után jelentősen javult pártunk ideológiai, agitációs tevékeny sége. Ezen a téren elsősorban a KB mutatott példát. Egyrészt rendszeresebbé és alaposabbá tette a párttagság és a dolgozók tájékoztatását mind bel-, mind külpolitikai kérdésekben; külön böző kérdésekben nyíltan és határozottan a nép elé állt. Végül, de nem utolsó sorban a KB tevékenységének központjában a VIII. * kongresszus határozatainak végrehajtása állt olyan következete sen, mint még soha. Ez a szellem hatotta át az alacsonyabb pártszervek munkáját is, amelynek eredményeképpen sok helytelen, téves nézetet sikerült tisztázni. Mindannyian jól emlékezhetünk még, hogy milyen viták voltak 3-4 éve a pártegységet és a párt vezető szerepét illető. en, melyek összefüggésben voltak a nemzetközi munkásmozgalomban meglévő problémákkal. Noha a nemzetközi munkásmozgalomban lévő nézeteltérések azóta sajnálatos módon tovább mélyültek, ma már senki sem vitatja a párt vezető szerepét és egységét. Ugyanígy tisztázódott egy sor más kérdés is, mint pl. a szövet ségi politika problematikája, stb. Ugyanakkor az elért eredmé nyek ellenére van még elméleti, ideológiai és agitációs munkánk nak fogyatékossága, gyengesége is. Bár felsőbb pártszerveinkben í. aktívabbá vált az ideológiai munka, az alapszervezetekben kevés bé érezhető ennek a javulásnak a hatása. Ennek okát abban lehet ne keresni, hogy az alapszervezetek a határozat nyomán uj uta kat, uj módszereket kerestek és eközben mellőzték a régi, jól bevált módszerek alkalmazását. Ezt abból a meggondolásból tették, hogy gyors és hatásos eredményeket akartak elérni, holott éppen az ideológiai munka az a terület, ahol a befekte tett munka csak hosszú idő múlva hozza meg gyümölcsét. Az agitációs, ideológiai munka célja az emberek világnézetének, gondolkodásmódjának megváltoztatása. Egy-egy embert élete során igen sok, sokszor ellentétes hatás ér. Ezért a világnézeti ne velés színhelye elsősorban a család, az iskola és munkahely kell, legyen, hiszen az a környezet hat a legjobban az emberre, ahol a legtöbb időt eltölti. Itt az ideje, hogy az alapszervezetekben is nagyobb lendülettel lássunk hozzá az eszmei offenziváról szóló határozat végrehajtá sához, és használjuk fel bátran azokat a jól bevált eszközöket, melyeket régebben alkalmaztunk, mint pl. a faliújság, politikai viták, stb. E munka megjavítása érdekében nagy felelősség hárul pártszervezeteink minden egyes tagjára, hiszen minden Írásos anyagnál jobb eszköz a meggyőző szó és tett. Ezen a területen van teendőnk bőven, hiszen általános jelenség, hogy párttagságunk passzívvá vált egy kissé, arra való hivatkozással, hogy a rádió, televízió, sajtó és a többi eszköz megteszi a magáét.
