Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1966-10-21 - 1966-10-22
Gábor Márton elvtárs , a Népszava Lapkiadó Váll, igazgatója: A kerületünkben megtartott taggyűlések után ültünk össze, hogy a pártkongresszust megelőző küldöttértekezletünket meg tartsuk, számot vessünk az elért eredményeinkkel, beszéljünk hibáinkról és a tennivalóinkról. A mondanivalómat egyetlen kérdés köré csoportosítanám, ez pedi^ a káderek segitése, nevelése, kiválasztása, a káderállomány minőségi javitása. Nagyon fontosnak tartom, hogy erről a témáról mi behatóan beszéljünk és az esetleges észrevételeinket a Budapesti Párt bizottságra, majd tovább, a Kongresszusra is eljuttassuk, mert mindaz, ami a szocializmus építésében előttünk áll, az embere ken múlik. Még egy éve sincs, hogy a kér. PB végrehajtó bizottsága megtárgyalta a kerületünkben végzett kádermunkát. Ez azt bizo nyltja, hogy a káderek nevelését folyamatos munkának tartjuk. Akkor megállapítottuk, hogy kerületünkben az elmúlt néhány év alatt a kádermunka tervszerűbbé és előrelátóbbá vált. Az elmúlt hetek vezetőségválasztó taggyűlésein ugyanezt a tapasztalatot aláhúzták és megerősítettek bennünket abban, hogy jó politikai munkát és a szocializmus épitését gazdasági területen is csak megfelelő káderekkel valósíthatjuk meg. Bár jelentős fejlődésről adhatunk számot, hiszen minden vonat kozásban igyekeztünk biztosítani, hogy a káderek kiválasztásá ról, leváltásáról, érdemeik elismeréséről, vagy a bírálatról a választott testületek döntsenek, mégis, egy bizonyos szemlé letbeli jelenséggel kell megküzdenünk e vonatkozásban is. A ma gunk által megszabott követelmények, az emberek nevelésének de mokratizmusa, az őszinte, nyilt légkör nem minden esetben érvé nyesül és nem vesszük mindenütt figyelembe, hogy az emberek fej lődése mindig egyéni és valamennyi kádernél külön tekintetbe kell venni az illető személyi adottságait, felkészültségét. Csak mindezek figyelembe vételével nyújthatunk olyan segítséget, amely meggyorsítja az általános fejlődést és egyenletes szintre emelheti a pártmunkát. Úgy gondolom, hogy az első és legfontosabb tanulság, amelyet e vonatkozásban közösen le kell vonnunk, ez lenne. Valamennyi alapszervünknél meg kell valósitanunk a dif ferenciált kádermunkát, a politikai és szakmai segités sokoldalú ságát. Az utóbbi időben - és ezt bátran fel kell vetnünk, szembe kell néznünk a tényekkel, - bizonyos fásultságot tapasztaltunk egyik másik elvtársunknál. 4 közönyösség pedig veszélyes dolog, ellen sége a mi fejlődésünknek, dihamikus előrehaladásunknak. Külö nösen nagy baj, ' ha fiataloknál tapasztalunk ilyen jelenséget. Ezért ha találkozunk a közönyösséggel, semmiképpen sem az illető személyt kell ostoroznunk, hanem szívós felvilágosító, nevelő munkával kell e káros jelenség ellen fellépni. Tudom jól, hogy a fiatalok olykor unják, ha mi a múltra, saját fiatalságunk úgynevezett hőskorára utalunk. Mégis, meg kell őket tanítanunk türelmesen az elődök megbecsülésére. De vigyázzunk arra, hogy ne legyen szemrehányás előttük mindaz, amit mi már a két kezünkkel biztosítottunk nekik. Hiszen mi akartuk és akarjuk a jövőben is, hogy a szocializmus fiataljainknak boldog, kiegyensúlyozott jövőt teremtsen, és ebből a jövőből minél többet tudunk a jelen ben már biztosítani nekik, annál nagyobb lesz a mi örömünk.
