Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1962-10-16 - 1962-10-17/I
r- b? -/folytatás/ Mezei Gyula elvtárs: Az a tény, hogy bizonyos kategóriákban,', pl. munkásgyerekekét kisebb tanulmányi eredménnyel,nem hat ösztönzőleg a munkásgyerekek tanulására, nem törődnek annyit mindennapi tanulásukkal, mert arra számítanak, hogy ők igy is bekerülnek az egyetemre. Tehát nekünk nem ilyen előnyhöz kell juttani őket, hanem megerősíteni őket, hogy a versenyben , helyt álljanak és éppen olyan tudással, mint az értelmiségi, alkalmazott, - úgynevezett kispolgári- gyerekek. Sajnos, tapasztaltuk az iskolákban azt, hogy egyes munkásszülők, sőt, egyes kommunista szülők bizonyos előjogokat követelnek az isko lákban gyermekeiknek. Elég sok ilyen vitánk volt osztályzási kérdésekben. Természetesen nem általánosíthatunk, hanem egyes szülőkről van itt szó. Fő gondunknak tekintjük mi is - amit itt több elvtárs is felvetett már, - a napközi otthonok, a tanulószobák munkáját. Átlagban 35-42-en vannak egy-egy tanuló csoportban. Az idén sikerült biztosítani azt, hogy valamennyi igényjogosult gyermeket el tudutmk helyezni napközi otthonokba és most rajtunk ipulik, hogy ezeknek a hatásfokát növeljük. Befejezésül egyetlen kérdést hadd emlitsek meg, itt két fel szólaló elvtárssal szeretnék vitatkozni. Az egyik a KISZ Bizottság szervezőtitkára, hogy a kizárólag a KISz fiz, amely nevelömunkát végez a fiatalok között. Ezt mondta az elvtársnö. Hadd mondjam el, hogy mi, zuglói pedagógusok is érzünk felelős séget az ifjúság neveléséért és ebben jelentős szerepet válla lunk. A másik felszólaló Kovács András elvtárs volt, a Hunniá ból, akivel vitatkozni szeretnék. Bennünket közelről érint a filmgyártás fejlődése, helyzete, hiszen a jövő szempontjából jelentős nevelési tényezővé válik a film. Nem mindegy az nekünk, ho^y milyen filmeket láthatnak fiataljaink. • Felszóla lása ug után egy kicsit én is szkeptikusa lettem, nem látom qgészen a kibontakozás útját. Kovács elvtárs azt mondta, hogy ő optimista, mert látja a napot a csúcson, bár nálunk még köd van. En nem látom, hogy hol van a csúcs és mit fognak tenni a filmművészet emberei, hogy eloszlassák nálunk a ködöt. Nem akarok vitába szállni azzal, ami a filmművészet szabadsá.gát illeti, de nem értek azzal egyet, hogy túlságosan meg van kötve a kezük. Hadd idézzem az emlitett filmet, a Lopott boldog ságot, ics±Eny amelynek ugyan van egy kevés mondanivalója, de nem elégit ki bennünket. Azt hiszem, erről az oldalról is meg kellene kezdeni a kod eloszlatását. & Azért mondom el mindezt, mert a Pártértekezletryvitafórumáak tartom és ezen a vitafórumon szeretném elmondani, hogy mind annyiunknak közös gondja kell, hogy legyen a jövőben az ifjúság nevelése.
