Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.19.a/1)
1959-10-17 - 1959-10-18
j ,|J0 iBBI *■ il|lll«» I Gö?37 J a pártszervezet ne elszigetelten, hanem a tömegek között végezzen politikai munkát. Ennek az ere Dán nye mutatkozik, Elvtársak. De nagyon sokat kell még tennünk, és szükség van arra, hogy a kerületi Pártbizottság olyan nagymértékben segítsen bennünket továbbiba is, mint ahogy tette az ellenforradalom utáne, s amelynek eredményeképen az autóbuszközlekedés menetrendszerű-, en 1956. december közepétől már jaegindult. El kell mondénunk azt, elvtársak, hogy a tömegkapcsolat kiszélesedésének volt az eredménye az, hogy 1957« júliusától kezdve, dolgozóaink megértve a szocializmus építésével kapcsolatos közlekedési feladatot, munkaversenyben dolgoznak. El kell mondanunk, az éléit eredményekkel kapcsolatban, hogy csakis a párt tömegkapcsolatával volt magyarázható az, hogy olyan feladatokat voltunk képesek megoldani, mint a munkásosztály helyzetévé! kapcsolatos határozatból adódó közlekedési kérdései viszonylatban, hogy létszámhiány dacára - állandó létszámhiánnyal küzdve, - kormányunk által nyújtott terven felüli kocsipark mozgatása budapesti viszonylatban megoldódott. Jelenleg a dolgozók 82 p-a munkaversenyben dolgozik úgy, hogy 6-8 hét óta, a nyári, csúcsforgalom időszakában párttagok és párt önki vilii ek váll-váll mellett ellátták a forgalmi szolgálatot, a 150 db. uj autóbusz terven felüli kocsinak a mozgatását. El kell mondanom azt elvtársak, hogy a pártönkivüliek a-kormányzat és a Párt által tett intézkedések alapján, ami nekünk meg is könnyítette á tömegek között végzett munkánkat, érzik feladatuknak: a jobb közlekedés biztosítását, érzik azt, hogy tevékenységükkel oda kell hatni, hogy a budapesti dolgozók munkahelyükre kényelmesebben, nyugodtabban jussanak el. Meg kell mondani, nagy nehézség volt ezt megértetni és elérnünk azt, hogy létszámhiány dacára a kocsipark mozogjon. De nemcsak mozgattuk a kocsiparkot, - és itt kelik kapcsolódnom , Schumeth elvtársnak a gazdasági kérdésekkel foglalkozó beszámoló részérhez, - amellyel nagyon'egyet tudunk érteni, mert ezen a vonalon sokat lehetett tenni. Akkor, amikor a közlekedés dolgozói - az autóbuszközlekedésre értem - nemcsak a kocsimozgatást tudták biztosítani, hanem a munkaverseny, a takarékossági mozgalom tekintetében a Pécsei garázs dolgozói a komruíiisták által , a szakszervezeti mozgalom által vezetve, elérték azt, hogy 380 ezer Ft-os takarékossági takarékossági felajánlásukkal szemben 1 mill. 100 ezer Ft. éiüek cl szeptember hónap végéig, mely megtakarítás a legfontosabb e importanyagoknál, üzemanyagoknál mutatkozik meg. Megmutatkozik ott, hogy a baleseti % az elmúlt évekkel szemben 25-30 %-al csökkent. A közlekedési szakma sajátosságai nem engedik azt, hogy olyan mutatókat alkalmazzunk, amit az ipar már hagyományosan magáévá tett. De el kell mondani azt, hogy az utazóközönséget, a dolgozókat legjobban érintő mutatók, a fordulókimaradás, a kilométer teljesítmények az 56-os éveket megelőzőekkel szemben igen intenzív javulást mutat - a dolgozok fokozottabb igénybevételét is figyelembe véve. El kell mondani azt, hogy kocsikibocsájtásunk a tervezett 84 %-al szemben 85,5 -'-a mozgott, 120 műszaki és forgalmi dolgozó hiánya mellett. El kell mondani, azt, hogy a vállalatunk tervezetten deficites, nem azért, mintha nem lehetne a közlekedést , is rentábilissá tenni, de tudni kell azt, és ehhez mi közlekedési dolgozók ragaszkodunk, - és harcolunk, hogy megmaradjon, nem kívánjuk a tarifa emelését, hanem inkább az önköltség csökkentésével kívánjuk vállalatunkat rentábilissá tenni. L------------------------_J
