Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.18.a/4)
1972-04-20
Schmidt Imre elv társ: A gazdasági reform és a gazdasági reform kapcsán létrehozott közgazdasági szabályozók célja ki lett adva, gyakorlatot•éreztünk munkánkban. A cél tjó volt, ‘gazdaságosságra törekedett. A hármas érdekeltséget biztosította. Menet közben azonban eltorzultak az arányok. A dolgozók anyagi ösztönzésénél gond, probléma vetődik fel, pillanatnyilag nem látják, hogyan lehetne megoldani. Két alapvető szempont volt, amit a vállalatok ismertek. Az uj gazdaságirányítási reformban a többlet-termelés anyagi érdekeltség, úgy nézett ki, hogy létszámfe^esleg fog fellépni. Azért lett'az átlagbér emelkedés bevezetve, hogy ne legyen munkanélküliség. Nem számoltak azzal, hogy ilyen nagy létszámcsökkenés fog bekövetkezni. I 1968. január elsejével csináltak egy uj árreformot. 1968-ban a vállalatok maximalizmusra törekedtek, hogy az anyagárakat lenyomják. A szabadabb verseny arra ösztönözte a vállalatukat, hogy olcsóbban vásároljanak tőlük. Ilyen konkurencia nincs, a nyereségrészesedés növelése azoknál a vállalatoknál, ahol szabad árkategória van, ott annyival emelte az árat, hogy áthárítja a vevőre, illetve a vállalatokra, mert erre lehetősége volt. 81,1 % össztermelésből 65 % szocialista export. 8,9 % kiemelt ‘ O létesítményre megy, a Gagarin Hőerőmű kapna, 90 % termelésnek 5 % | hatósági áras termés, 5 % szabadáras. Zömében szocialista export. 90 % olyan, hogy menet közben áremelést nem várt a vállalat. Pl.: növekvő belföldi ár, 1964-es szinten kialakult fix eladási ár és állami visszafizetés, nem tudja saját erőből a vállalat visszaadni. 1968-ban 279 millió nyereséget ért el a vállalat. Tiz nap nyereségrészesedést fizettek. 1969-ben megindult az árak emelése. 1971- ben 105 millió nyereséget értek el, 37 /ó-a az' 1968-asnak, 131 millió forinttal emelkedtek a beszerzési árak. Az állami visszatéri tés nagymértékben csökkent. 61 millió forinttal rontotta a nyereséget. 297 millió lett volna az 1968-ashoz képest, 5 % nyereségemelkedést értek volna el. 1.500 dolgozó lépett ki. Alacsonyabb dolgozó létszámmal teljesítették volna a feladataikat. Meg lett volna a vállalatnak a megfelelő nyeresége 1971-ben, de 3 millió munkaóra kiesést jelentett az 1.500 ember kilépése. 15 tengeri hajót tudtak volna elkészíteni, az olyan nyereséget hozott volna a vállalatnak, hogy le tudtak volna mondani az állami visszatérítésről. A létszámolvándorlás szükségszerben azt adta a vállalatnak, hogy államközi szerződéssel lekötött. Kooperációba adták ki a munkát. A termelésük volumene nem csökkent 1963-tól 1971-ig olyan mértékben, amilyen arányban kiléptek a dolgozók* Kooperációban csináltatja az alkatrészeket alacsonyabb technológiai színvonal mellett, amit ők csinálhattak volna saját berendezéseikkel. Az export aránya ilyen mértékű. A portáldaru 1968-ban jó volt, 3 millió 200 ezer forintot kapott és nyereségrészesedést. Az állami visszatérités nyereségként számított. A portáldaru 14 ezer munkaóra - ma 5-6 ezer óra - amit a vállalaton belül rá tudnak fordítani. 8 ezer munkaórát kiadtak kooperációba; Annyival drágább, hogy 8 ezer forinttal emelkedett az önköltség. 25 %, ezt a vállalat nem birja el. 1972-es áremelkedés kapcsán. Az export nagyrésze a Szovjetuniónak megy. Anyagi szinten nem probléma, mert az 1964-es árszínvonalon adjuk mi is a hajókat és a Szovjetunió is a nyersanyagot. Szovjet motorokat és berendezéseket építenek a hajókba; A Szovjetunióból a 2.000 LE-s tolóhajó a legmagasabb termelésük. A vállalatnál az árak emelkedése, kooperációja okozza a problémát. Ezek az ellentmondások nem oldhatók fel. ' _____________________________________________________________________i_____________________________________________ I
