Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.18.a/3)
1989-03-10
rendszerében tesszük, anélkül, hogy bárkit a gondolatok, vélemények szabad kifejtésében meggátolnánk, meggyőződésének feladására kényszer!tenénk. Hiszem, hogy ez a felfogásunk egybeesik a higgadt, tárgyilagosan gondolkodó párttagok véleményével. Ennek bizonyítására az egyik levélből szeretnék idézni néhány sort: „Viharsarok Mezőgazdasági Tsz alapszervezete, Békés. Ma a párt megosztott, _ amely egy minőségileg megújuló társadalom előestéjén törvényr '' szerű. (. . .) Most a Politikai Bizottságban végrehajtott bármilyen személyi változás a párt szakadásához vezetne. Nem politikusokat kell elhallgattatni vagy leváltani, hanem a párt tagjait, a népet kell megtanítani egy-egy határozat meghozatala előtt tett, közös vitára ösztönző gondolatok, vélemények toleráns befogadására.” A párttagok tízezreiben fogalmazódott meg a kérdés: kellett-e most ez a vita? Ez most a magyar társadalom legfontosabb problémája? Nem, sajnos nem ez a legfontosabb és legsúlyosabb problémánk. Ugyanakkor tisztázó vitákban értékelni kell az elmúlt négy évtized tanulságait, kiigazítani a torzulásokat, levonni a tanulságot. A múltban kutatni gyakran fájdalmas, és a véleménykülönbségek elkerülhetetlenek, mindezt vállalni kell, éppen a jövő érdekében. Mégis azt gondolom, hogy nekünk ma elsősorban a kibontakozással összefüggő kérdésekkel kell törődnünk, annak kijelölésével, hogy merre menjünk, mit tegyünk, hogyan dolgozzunk. Erre kell ráirányítanunk a társadalom figyelmét is. A ma napirenden levő s a jövőt befolyásoló kérdésekben szenvedélyes vitákat folytatni, a véleményeket elvi alapokon ütköztetni: ez lehet a lehető leghelyesebb válasz kidolgozásának hatékony módszere. A múlt összetett elemzését pedig — a polilikai tanulságokhoz szükséges vizsgálódásun túlmenően — hagyjuk meg a történettudomány számára. Elvi meggyőződésünkkel ellentétes lenne, ha a tudományos vizsgálatokat bármelyik pillanatban lezártnak tekintenénk. A témakör körültekintő, higgadt kezelése politikai oldalról azért is szükséges, mert 1956 értékelésekor gondolni kell azokra, akikben ez akármilyen nézőpontból is mély sebeket szakíthat fel. Ezt tudja Pozsgay elvtárs is, mert a Bíró Zoltánnak adott nyilatkozatában — a múlt év végén jelent meg az Eötvös—Püski Kiadónál a kötet — maga mondta el a következőket. Idézem: „1956-ról is meg fogjuk találni a történelmi formulát, amely talán azonos lesz a történelmi igazsággal. Ám ehhez még egy fél generációnyi időnek el kell telnie, hiszen megismétlem: itt vannak azok a nemzedékek, amelyek egy ilyen értékelő _____ íf ____