Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.18.a/3)
1989-03-10
megújulása érdekében. A szakszervezeti mozgalom, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront egyre bátrabb kezdeményezésekkel igyekszik megszabadulni a rárakódott, elavult formáktól, beidegződésektől, szélesíti tömegbázisát. A teljes képhez, a pozitívumokhoz tartozik az is, hogy gazdasági és politikai reformtörekvéseink igen nagy érdeklődést, rokonszenvet váltottak ki az egész világon. A hazánkról alkotott nemzetközi értékítélet régen volt ilyen pozitív, ezt meg kell őriznünk. A biztató és ígéretes új jelenségek között nagy súllyal szeretném megemlíteni azt a vitathatatlan eredményt, hogy az 1988-ra kitűzött gazdasági célokat lényegében teljesítettük. Ennek je- ~ lentősége a köztudatban csak részben tükröződik, ami érthető. Hiszen az a furcsa helyzet állt elő, hogy szinte minden, ami a gazdaságpolitikában siker, az egyes ember számára teher. Ezért is nagyra kell értékelnünk a felelősen munkálkodó értelmiségiek, az ipar, a mezőgazdaság és más területek minden dolgozójának erőfeszítéseit és sikereit. Külön is hangsúlyozni szeretném, hogy 1988-ban a magyar mezőgazdaság az elmúlt évtizedek legkiemelkedőbb teljesítményét érte el. Mindezek biztatóak, s meggyőződésem szerint a társadalmi és gazdasági mozgás fő irányát jelzik. Tisztelt Központi Bizottság! A jelenlegi politikai helyzet minő.-ítésekor külön is szólnunk kell egy közelmúltbeli eseményről, ami a párttagságot, de a szélesebb közvéleményt is foglalkoztatja. Pozsgay Imre elvtárs nyilatkozatáról van szó, ami a Kossuth rádió Reggeli Krónika, majd a 188 óra című műsorában, január 28-án hangzott el. A nyilatkozat az 1958-os események új minősítését tartalmazta, s rendkívüli visszhangot, szenvedélyes vitákat, szélsőséges véleményeket váltott ki. Levelek / ezrei érkeztek a párttagoktól, különböző kollektíváktól a Központi Bizottságba, a Népszabadság szerkesztőségébe, a megyei pártbizottságokhoz. Csak én több mint 500, zömmel egész közösségek által aláírt levelet kaptam. Tiltakozásuk jeleként sok százan visszaadták párttagsági könyvüket. A levélírók többsége, a testületi állásfoglalások elhatárolják magukat a nyilatkozat tartalmától és formájától. Ugyanakkor voltak olyanok is — nem kevesen —, akik egyetértettek „az 1956-os események új értékelésével, és nem okozott gondot számukra a nyilvánosságra hoza• ^ tál módja sem. Az élénk, heves visszhang miatt a Politikai Bizottság január 81-én soron kívüli ülésén vitatta meg a nyilatkozat nyomán kialakult helyzetet. A testület határozatot nem hozott. A vitában 16
