Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.18.a/3)
1989-03-10
azonban kikristályosodott a többségi vélemény. A Politikai Bizottság tagjai az 1956-os események ilyen értékelését egyoldalúnak tartják. Véleményük szerint a korábbi egyoldalúsággal szemben egy másik egyoldalúság kapott hangot. Nem helyeselhető az a módszer sem. amely a Központi Bizottság által kiküldött munkabizottság vizsgálatának eredményét úgy teszi közzé, hogy megkerüli a Központi Bizottságot, a munkabizottság megbízóját. A Politikai Bizottság tagjai azért is elfogadhatatlannak tartották az eljárást, mert a pártvezetésnek nem volt lehetősége széles körű, nyílt vitákban a párttagságot felkészíteni a három évtizeddel ezelőtti események újszerű, teljesebb értékelésére, s annak indulatoktól mentes elfogadására. A Politikai Bizottság azért nem határozott ez ügyben, mert nem tartja magát illetékesnek a KB nevében kiküldött munkabizottság tevékenységének minősítésére. Ezért a Központi Bizottságtól kéri, hogy foglaljon állást a történtekkel kapcsolatban. A higgadt, tárgyszerű véleményalkotás érdekében csupán emlékeztetőül idézem az MSZMP országos értekezlete állásfoglalásának végrehajtásához a Központi Bizottság által 1988 júniusában elfogadott feladatterv idevonatkozó részét: ,,A Központi Bizottság munkabizottságot hoz létre a társadalom és a gazdaság három évtizedes fejlődésének átfogó tudományos, politikai elemzésére, a párt programnyilatkozatának felülvizsgálatára. A bizottság munkájáról, következtetéseiről rendszeresen tájékoztassa a Központi Bizottságot, hogy az eredmények felhasználhatók legyenek a stabilizáció és a kibontakozás folyamatában: a XIV. kongresszus előtt tegyen jelentést a Központi Bizottságnak. Felelős: Pozsgay Imre. Határidő: 1989 végéig. illetve folyamatos . . ’’ Eddig szól a határozatunk. Az idézett részben szereplő munkabizottság egyébként négy albizottságban végzi munkáját. Ezek egyike az az albizottság, amelynek tanulmányát kiküldtük a Központi Bizottság tagjainak. Megítélésem szerint ma nem az a feladatunk, hogy az albizottság tanulmányát érdemben minősítsük, annál is inkább, mert több évtizedes alapelvünk, hogy a Központi Bizottság nem kíván dönteni tudományos kérdésekben. Ugyanakkor el kell döntenünk, a Központi Bizottság alkalmasnak találja-e a tanulmányt nyilvános pártvitára, hogy ezáltal az egész pártmozgalomnak legyen lehetősége a következtetések levonására. E korszak elemzése ugyanis nemcsak a tudomány, hanem a politika feladata is. 17_ _
