Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.18.a/1)

1970-10-17--18/1

' '■»

i- Befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Mezőgazdasági munkásainkat érték felett kellett megfizetni. Furcsa dolognak tűnik, lia összehasonlítjuk az ötezer forint fizetésű juhászt, egy jóval kvalifikáltabb szakmunkással, de ilyen is van.- Valószinü meg kell tenni még ezt egy helyen az építőiparban. Az épitőipar egy része kvalifikált munka. Itt is csináltunk már mindent mégsincs munkaerő. Valószinü a béreket majd meg kell emelni, bár erre még nincs határozat, nincs döntés.

Felvetődhet ezután, milesz azokkal az emberekkel, akik 15-2o éve várják az üzemekben a munkabérek emelkedését. Ez feszültséget okozhat, a munkásosztály soraiban, ugyanakkor a differenciálódás fontos.

Jobban jár egy olyan munkás, aki korszerű körülmények között dolgozik, magasabb a bére, csökkentett a munkaidő. A Munka Törvénykönyv e O pontjának célja, hogy jó munkások menjenek olyan munkahelyre, ahol

szakmájuk legjavát, tudásukat tudják adni. A kohó- és gépipar terüle- ^ tén alig másfél százalék volt a béremelés. Vigyázni kell a brékiegyenlitésre. A Központi Bizottságnak szilárd elhatározása, hogy rendezzük a bérszinteket. Megengedhetetlen, hogy régi szakmunkások otthagyják 15-2o éves munkaviszonyukat és elmenjenek KTSZ-be dolgozni és vödörben mosakodjanak. Meg fogjuk szabni, hogy mennyit fizethetnek a KTSZ-ek és nem fognak többet fizetni. A reform hároméves tapasztalata bizonyltja, hogy az életszínvonalat csak központi alapból lehet hatékonyan emelni, úgy, hogy a mmr;áseniberek azt érezzék is.

Néhány szót az árakról. Felvetődött a félelem, a reformtól, az elmúlt, megmaradt az áremelkedéstől való félelem, ami már nem is félelem, hanem gyakorlat. Az árak Központi Bizottsági határozat értelmében mozognak le és fel is. Azonban ennek nem szabad az életszinvonalemelkedés rovására menni, a dolgozó ember életszínvonalának változatlanul emelkedni kell. Hatóságilag szabályzótt árak, a szabadárak, ha mozognak lehet kompenzálni és általában az volt a gyakorlat,,hogy ki lehet _ egyenlíteni. Vagy egy bizonyos fajtájú áremelkedés, amelyet nem-lehet

I kompenzálni. Ez ellen kell fellépni, ez mind a mi felelősségünk.

Példát mond el Gáspár elv társ, mely a legutóbbi parlamenti ülés után történt meg. Felszólalt ő is az ülésen. Másnap telefonált egy munkásember és azt kérdezte: ráér Gáspár elvtárs, van egy kis ideje? Jöjjön ide ki a Lehel piacra, - mert innen telefonálok•és győződjön meg róla, hogy a máknak kilója 5o.- Ft. Más a szó és más a tett. Mondtam neki; ez disznóság. A válasz: maguk a vezetők intézkedjenek és ne háborodjanak fel.

Másik példa: pártértekezleten vett részt a Csepeli Autógyárban, ahol elmondták az emberek, végre világos a jövőjük, tudják mit kell csinálni. Nem tudnak dolgozni, mert termékeiket 25 üzem állítja elő, az ő termékeiknek is kötött áraik vannak, de a részanyagokat szállító üzemeknél mindig emelik az árakat. Ez nem a szocialista rendszer vonásához , tartozik.

^ gazdasági vezetésnek az a természetes funkciója, hogy törekedjenek a többre. A pártszervezetek azért vannak ott, mert tovább kell látni a gyár kapuján. Sokszor azonban a pártszerv zetek és a szakszervezeti bizottságok is odaadják a nevüket, mert több lesz a nyereség.

J- 62 -