Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Tudománypolitikai Munkabizottság, 1986 (HU BFL XXXV.17.a/8)
1986-11-21
r Hosszú távon csak előnyükre szolgál, remélhető, hogy egyéni karrierjük szempontjából is, ha ezt merészen, bátran megteszik. ligy másik általános megjegyzésem, amit tanítómesteremtől, Janossy Lajos akadémikustól tanultam, hogy ha valamilyen kérdésben meg akarjuk változtatni a vezetők álláspontját, vagy a közvéleményt, akkor nem baj, ha túllicitálunk, nem baj, ha túl élesen, túl sarkosan fogalmazunk, nem baj, ha túlzásokba esünk (sőt), mert ezzel rádöbbentjük őket arra, hogy nem kis korrekciókról, hanem lényeges nézetmódosításról van szó. Elkalandoztam, de úgy érzem, hogy mindez hozzátartozik a címben leírt témához. Az alapkutatások fontossága, szükségessége ma már országosan elismert, deklarált álláspont, bármenynyire elégedettek vagyunk azonban, nem érhetjük be ennyivel, hiszen ahhoz, hogy természettudományos kísérleti kutatásokat végezzünk, pénzre van szükség. A pénzforrások megnyitása kezdetét vette ugyan, azonban nagyon lassan, viszonylag kis volumenben (gondolok itt az elmúlt években a 200 milliós alapkutatási gyorssegélyre, valamint az AKA-pályázatokra). Úgy tűnik azonban, hogy lényeges frontáttörés még nem következett be. Amit én személy szerint az óvatos optimizmus talaján állva remélek, hogy az áttörés egyik első állomása a címben említett Ol'KA-pályázat lesz. Ezért üdvözlöm lelkesen, és ezért hiszek abban, hogy eredeti rendeltetésének, céljának megfelelően valóban elsősorban az alapkutatások helyzetének a javításához, esetleg a távolabbi jövőben akár felvirágoztatásához fog hozzájárulni, az ehhez vezető út egyik első állomása. Mi is az az OTKA? Az Országos Tudományos Kutatási Alap rövidítése, amely országos viszonylatban valamennyi tudományágra kiterjedően mintegy 4 milliárd forintot tesz ki. Első hallásra úgy tűnik, hogy ez igen nagy összeg, l’ersze, ha figyelembe vesszük az évtizedes lemaradást, a tudományos alapkutatások széles körét, a pályázatok várhatóan magas számát, akkor nem biztos, hogy ez az'összeg meg tudja oldani akárcsak a legégetőbb gondjainkat is. Mindenesetre azonban komoly segítséget jelenthet. Az OTKA egy része extra pénz, amely eddig nem szerepelt a költségvetésben. A másik része a költségvetésből kiszakított rész, tehát ennyivel csökken az intézetek költségvetési támogatása. Az OTKA-t, amennyire meg tudom ítélni, az alapkutatók nagy többsége óvatos bizakodással és várakozással fogadja. Van bizonytalanság és némi ellenérzés pl. az intézeti állami vezetők körében. Ennek az a magyarázata, hogy kicsit a "fejük fölött átnyúlva" történik bizonyos összegek allokációja olyan célokra, amelyekre nem biztos, hogy az igazgatók eddig áldoztak. Éppen ebben rejlik az OTKA előnye: rákényszeríti az intézetek vezetőit, hogy az alapkutatások támogatása növekedjen. Egyébként nem az intézeti vezetők rosszindulatán vagy hozzá nem értésén múlott alapvetően, hogy viszonylag kis összegek jutottak az alapkutatásokra, hanem a külső körülmények, a szabályozó rendszer, a hazai, gyökerében helytelen tudománypolitika az, ami őket erre a pályára kényszerítette. Ezt lehet az OTKA segítségével korrigálni. Az OTKA pályázati rendszer, s mint ilyennek, vannak támogatói és vannak ellenzői. Támogatói közé tartoznak azok, akik úgy érzik, témájuk van olyan fontos és jelentős (és éreznek képességet magukban), hogy meg tudják győzni a tudományos közvéleményt a külön támoga-1 tás indokoltságáról, ami eddig esetleg az államigazgatás vonalán nem sikerült. A pályázatot örömmel üdvözlik azok, akiknek nincs mit veszteni, és ebbe nagyon sok alapkutató tartozik: az eddig rendelkezésre álló összegek - az infrastruktúra kivételével - olyan minimálisak, hogy ha nem kapnák meg a pályázatra kiírt összeget, akkor sem sokat változnának a munkafeltételeik és életük ritmusa. Vis"zont ha megkapják, reménykedhetnek, hogy lényegesen jobb körülmények között dolgozhatnak. L--—--_J 5
