Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1968 (HU BFL XXXV.16.a/4)
1968-04-03
* vtp |é i-11-Szakszervezeti Bizottságunk értékelt® az 1967* évi munkaversenyt. Az értékelés alapjául szolgált dolgozóinkkal, szocialista brigádjainkkal, gazd.vezetőkkel való beszélgetés és nem utolsósorban az elért gazdasági eredmény. így együttesen az az álláspont alakult ki, hogy az 1967. évben beindított munkaverseny szervezése, annak' nagyságrendje és tartalma az utóbbi évek legnagyobb versenye volt. Ellentmondásos az anyagban a munkaverseny elemzése. Az első részben eredményességről számol be, fő célkitűzésként emliti a term. terv teljesítését, az ütemszerü termelést, jó minőségű munkát és a gazdaságosságot. Megemlíti, hogy negyedévenként értékeltük. A második felében viszont azt mondja, hogy az értékelés rendszertelen és sokszor szubjektív, valamint nem elég nyilvános. Mi a SZB. részéről nem értünk ezzel egyet. Az értékelés, amely pontozás alapján is ment, nem mutatott minden esetben tiszta képet. Széles körben tartottuk az értékeléseket t nem hiszem hogy mindannyian egyformán lettünk volna szubjektivek. Igen fontos a politikai tartalom a munkaversenynél. Mi ezt tudjuk. Az az igazság, hogy ez a legnehezebben ^ mérhető, ez nem mutatható semmién dimenzióban. Azonban mégis azt mondom, hogy az l.sz. gyárban lévő 200 lakás túlteljesítése, annak r- az I. főép.vez.-en'való összeszerelése politikai tartalom nélkül nem sikerült volna. S általában ez volt a jellemző. Igaz, hogy nem mindenütt, de általában azokon a helyeken voltak a csúcsok és talán ott a legnehezebb a politikai hangulatot megteremteni. Sokat kell javítanunk a verseny nyilvánosságán, népszerűsíteni a jó eredmónye, két, ez gyengébb oldalunkhoz tartozott. Tudjuk a feladatunkat ezzel kapcsolatban és azt hiszem a gazdasági . vezetés is. Együttesen és külön-külön is felelősek vagyunk a versenymozgalomért. Közösen kell megoldanunk azt, hogy a főépítéséé épitesvezetőségeken is ez a határozat érvényre jusson. Igen komolyan vetődik fel a túlórák felhasználásának aránya. A mérlegbeszámoló is egyértelműen állapítja meg. hogy nem realizálódott ezek felhasználása, illetve a termelékenység emelkedése nem tudott az órák számával arányban maradni. A mérleg azonban mélyebb követ— keztetést nem von le tovább. Szakszervezeti Bizottságunk is vizsgálta e kérdést és azt állapította meg, hogy 1968-ben ezt megismételni nem szabad. Sem a népgazdaságnak, sem a vállalatnak nem le— <■' hét érdeke, hogy hajrá munkát végezzünk, mert ez csak a minőség rovására mehet és ezáltal sokáig járhatunk még vissza a lakásokba a kifogásokat és panaszokat orvosolni. Ugyanakkor a túlórázás a mozgalmi munkára is igen hátrányos, mert ilyen időszakban bizony nem tudunk foglalkozni dolgozóink oktatásával, kulturális nevelésével. Ugyancsak sok problémát okoz az átlagbér megkötöttség. ^em tudunk megfelelően ösztönözni a többtermelésre. Ezen bérezési problémák miatt is várhatók létszámmozgások, holott vállalatunk fejlődése és feladata további létszám felvételét teszi indokolttá és ugyanakkor 1 a meglévő létszámmal pedig az ésszerű gazdálkodást. Úgy érezzük, hogy a mi iparágunkban, de különösen, hogy lakást kell épitenünk, indokolttá tenné az átlagbér felszabaditasát. Hasonló gondot jelentenek a saját forrásból lévő beruházások megoldásának kérdései is, amely fejlesztéseket az anyag is tárgyal. I 1 ^ m J- M*.
