Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1984 (HU BFL XXXV.16.a/3)
1984-01-23
* -| ; p 1I - n -Bizonyíték erre az ősszel nagyon széles körben megtartott pártnapok sora, amelyek csak részben tudták ezeket a kérdéseket megválaszolni, illetve, ahol el is fogadták, ezt követően az újabb hatások következtében azonban megújulnak. Figyelmet érdemlő a közhangulatban a nemzetközi kérdések témakörében - miközben elismerik az ország nemzetközi tekintélyének és aktivitásának tényét - a két nagyhatalmat egyformán felelőssé tevő véleményekkel, a pacifizmus élesebb vagy nyíltabb megnyilvánulásaival, vagy olyan fatalista nézetekkel, hogy mit lehet tenni, kis ország vagyunk. A gazdasággal összefüggésben kétségkívül elismerő a közvélemény, ismerik, olvassák a világ folyamatait, tudják, hogy megőriztük fizetőképességünket, az ellátás színvonalát, de azért az ezek megtartásának és a végzett munkának összefüggése még nem eléggé ismert és érzékelt. Vannak hiedelmek, hogy az elosztást jobbá ' lehetne tenni, kevésbé van hangsúly a jobb munkán, a hatékonyabb \ termelő tevékenységen. Ide sorolnám azt a tapasztalatot is, hogy —h, amikor rétegenként vizsgáltuk a kerület említett köreit, tulagionképpen szinte minden rétegből elég hallhatóan előjött az a vélemény, miszerint az "ő helyzetük nem kellően helyezkedik el a társadalmi értékrendben, anyagi és erkölcsi megbecsülésben". Ez volt a nagyüzemi munkásoknál, ez van most a tudományos kutatóknál, de ezt mondhatjuk el a pedagógusoknál, a fiataloknál. Ilyen kép alakult ki, hogy kicsit mindenki "nem a helyén érzi magát". Ide tartozik az is, hogy a máshol elvégzendő tennivalókat erőteljesebben hangsúlyozzák az emberek, mint a saját területükét. Említettem, hogy a diganózisban már jobban, helyesebben állunk, talán a terápiát is tudjuk, de az alkalmazásában van még tanulni-, tennivalónk. Tudjuk, hogy jobb tájékoztató munkára, a szó és a gyakorlat egységére nagy gondot kell fordítanunk, s a szakmai-politikai munka erőteljes vitelére, hiszen itt még van tennivalónk, mint a pártmunka fontos feladataként. Változatlanul tapasztaljuk, hogy az ideológiai munka leszűkül a pártoktatásra, pártfórumokon is kevés a vitatkozás, annak érde^ kében, hogy jobban felszínre hozzuk a válaszokat és a megválaszolandó kérdéseket, hogy jobban alkalmassá tegyük önmagunkat a vitára egymással és a párton kívüliekkel, mindezek érdekében sok még a tennivalónk. Tapasztalat, - érdemes rajta elgondolkodni - hogy a beszélgetések is egyoldalúak. Kevés eset, amikor a beszélgetéseket is vitává formálnánk. Ezt tapasztaltuk a munkásokkal való beszélgetések folytatásánál is, most a párttagokkal történő beszélgetéseknél szintén. Itt is előrelépést jelentene a vitakészség fejlesztése. Munkánkban helyes, ha az alapkérdések kapcsán - amelyek a nemzetközi osztályharc, a békéért folytatott küzdelem, a gazdaságunk fejlődése - alaposabb, tartalmasabb, intenzivebb eszmei-politikai munkát folytatunk. Végül néhány gondolat a pártszervezeteink életéről: vitatkoztunk a magunk köreiben is arról, hogy ez a munka hogy Ítélhető meg. 1 Amikor arról szóltam, hogy testületeink munkája tervszerű, valamint azt a jelzőt mertem használni, hogy erős munkás-év áll mögöttünk, ez egy kicsit behatárolta pártalapszervezeteink megítélését is. Hiszen tennivalóban nem volt hiány, egyes periódusokra azsufoltság volt a jellemző, ez okozott problémát. Szervezettnek és tervszerű/2 ,_______________________________________________f — 1 1 J" 1 ■ II I I l* I . í ÜJI I I I I, J. I J ' 1 ... -----------------—1
