Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1984 (HU BFL XXXV.16.a/3)
1984-01-23
j § i- 12 -nek mondható ezirányu munkánk, pártszerveink élete. Mindezt élénk politikai viszonyok között, s megforditva, politikai élénkség keretei között végeztük, a határozatok szellemében. Amikor eredményeinkről szólunk, ebben nyilván benne van párttagságunk aktivitása, de ha el kell számolni, érzékelnünk kell azt a szembetűnő néhány jelenséget, nevezetesen a 18.o46 párttagból a "hadrafoghatók” számát, akik egy része betegség, egyéb okoknál fogva, de ezres nagyságrendben gyakorlatilag érdemileg nem tudja kivenni a párt munkájából a részét. Nem kevés gondot okoz, hogy munkahelyeink jórésze szétszórt az ország minden részében, sőt, sokan külföldön dolgoznak. Ez is többszázas nagyságrendű, de mindez természetes folyamat. Ennél nagyobb figyelmeg érdemel az, hogy párttagságunk egy része politikai aktivitásában, kiállásában és közéleti munka vállalásában nem mutat kellő aktivitást, huzódozás, közömbösség jónéhány területen még tapasztalható . A kritikusabb időben,a nehezebb feladatok során ezek jobban érzékelhetőek. Ezért - úgy gondolom, - ezekre a jelenségekre, mint /■**• ahogy a beszámoló taggyűlések zöme is utalt erre, nagyon oda kell figyelnünk. Nemcsak általában kell figyelnünk, hanem ahogy lefelé megyünk, pártcsoport szintre, egyedileg, konkrétan. Az év folyamán napirendre tüztük aktiva keretében is a párttagság fegyelmének helyzetét, nem a fegyelmi esetek oldaláról, hanem a párttagok jogai, kötelességei oldaláról. Ott elismerve a párt derékhadának kiállását, aktivitását, a tennivalók,fokozott terhek viselését, megállapítottuk azokat a nemkivánatos jelenségeket, amelyek megoldása nélkül a párt nem tud kellő módon eleget tenni feladatának. A tapasztalatok arra intenek,- bár közhelynek tűnhet - hogy emelni kell az egyes párttagok iránti követelményeket, a szónak abban az értelmében, ami nem rendkívüli dolgokat kiván. Sokszor tapasztalni egyes területeken, hogy az élet változásából, közte a munkaidő összefüggésében, több olyan dologra is hivatkozunk, amibe ezek nem tartoznak beke. Például, ha titkári értekezletet tartunk, s ez nem munkaidő után van, akkor az azon való fegyelmezetlen részvétel, vagy a megnyitó utáni elmenetel nem a fegyelmet mutatja. A közéleti munkásságban a pártra háruló feladatot nem lehet senki másra háritani. A szélesebb közvéleményt érintő gondok, problémák, bizonyos hangulati kérdések egy része a párttagságra is vonatkozik, helyenként nincs nagy eltérés a párttagok és pártonkivüliekben végbemenő folyamatok között. Ez jó, hiszen mondhatnánk, hogy szélesedett a párton kivüliek köre, akik ilyen szinten gondolkodnak. Másrészt nem jó, mert arra is utal, hogy apárttagok egy része sem szilárd meggyőződésű, természetszerű, hogy nem érti meg gyorsabban a dolgokat, de amiben megint vitatkozni lehet, ha két munkás van egymás mellett, az nem lehet igaz, hogy a párttag ne tudjon a pártonkivüli munkással a politikai kérdésekről ugyanúgy beszélni, mint ahogy két kutatóintézetben a párttag a pártonkivülivel. Az esetek egy része úgy van beállítva, hogy nem kapnak elég tájékoztatót, nincs elég érvanyag. Ez részben igaz. De nem úgy adjuk a feladatot, hogy a vita az iskolázottság függvénye legyen. Az a követelmény, hogy a feladatok és a helyzet 1984-re is áthúzódó bonyolultsága abban kell, hogy megfogalmaztassa velünk a tennivalókat, hogy a kommunista kiállásban, magatartásban nagyobb követelmények elé állitsuk mindannyiunkat, önmagunkat. : ,— 1 ■ f ' ■ I ............................... * 1 UJ» ' j 'I 1 1 1 - . . ' 1 i
