Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1974 (HU BFL XXXV.16.a/3)
1974-04-26
' ■ » ■ ( - i. I I I u . L. ^ UJI i II 'I 1 1 1 - I . 1 * 1 -I * ..; * • • '£8Sg> , , , ... BnEOnllS ’................................................... | i- 4 -Legsúlyosabb gond a káderkiválasztás, két oldalról is. Ezt a párttitkár elvtársak, testületek jól tudják. Egyrészt azért, mert van káder, másrészt azért, mert nincs. Mert ha van Icáder és ha több javaslat van, akkor nagyon nagy felelősség hárul az egyénre és a testületre, hogy döntsön. Ha nincs, akkor azért, mert a követelményektől, a kritériumoktól eltérve nem mindig a legmegfelelőbbre kell a szavazatot leadni. Es ha már döntésről beszélünk, rögtön felmerül az a kérdés, hogy miért nem tudjuk a hármas követelmény elvét alkalmazni és lemérni. Ebben a tekintetben nagyon sokszinü és sokféle gyakorlattal lehet találkozni. Es ezt nem is tartjuk hibának. Mi azt mondjuk, hogy nincs kát egyforma ember , két egyforma eset. Ezért nem lehet a hármas követelményt "egyformán" alkalmazni, csakis dinamikus állapotában lehet figyelembe venni. Azt is I hozzá tehetjük, hogy egy-egy vezető megitélése adott esetben lehet po-I zitiv, de 1-2-3 év múlva is azt kell mondanunk róla, amit előzőleg? Arra nagyon szeretnék rámutatni, hogy a hármas követelményt egy inter| vallumnak kell tekinteni, aminek van egy minimális határa és nyilván , van egy olyan maximuma, amelyet valahol az igények alapján, a lehető - ^ ségek ás szükségletek alapján meg is lehet határozni, fí kettő közötti ingadozás a párt politikájának rugalmasságát kell hogy jelentse. A hármás követelmény nem ugyan azt jelenti egy gyár vezetője, mint a helyettese személyében, vagy egy régi párttag és egy újonnan felvett párttag ■ esetében, stb. : 8 Kérjük, hogy a saját belátásuk, saját gyakorlatukat próbálják ebben a kérdésben egyre inkább az élethez közelíteni és elszakadni azoktól a sokszor megkötött formuláktól, kritériumoktól, amelyek sematikus megítélésekhez vezetnek. Benyomásom szerint a káderkiválasztásnál probléma,- ami a kerületi Pártbizottság ilyen irányú munkáját illeti - hogy kevés embert ismerünk, és kevesebb embert ismerünk az alsóbb régiókból, onnan, ahonnan a ká - derutánpótlást kell megoldani. Kevés a tartalékunk. Nekünk ugyan meg - vannak a hatásköri listáink, ezzel úgy ahogy törődünk is. Szerintem sokkal fontosabb volna - nem tudom, hogy káderlistának nevezzük-e vagy minek - hogy ha olyan tartalékkal vagy káderlistákkal rendelkeznénk , jpk amelyek sokkal inkább az alsóbb régiókból érdemes emberekre figyelne, legalább olyan mértékig, amilyen mértékig a vezető káderekre koncentrálunk. Itt elsősorban a tartalmi munka a lényeges, hogy törődünk-e azokkal az emberekkel, akiket a listára veszünk. Szerintünk csak akkor vészszüle elő őket, amikor valahova javaslatot kérnek és javasolnunk kell. Ez nem jó gyakorlat. Ezt állandóan karban kellene tartani és velük szorosabb kapcsolatban lenni. Felvetődik a kérdés, hogy a kádercseréknél valójában mi a helyset. Sok-e vagy kevés? Nagy-e a fluktuáció vagy merevség tapasztalható? Az anyagban erre kitérünk. Ebben újat nem kivánok mondani. Azonban az egyik dolog, amiről beszélhetünk, hogy sok a politikai munkatársaink, a választott testületek tagjai közötti fluktuáció. Ha ezeket egyedileg vizsgáljuk, mindig megvon az indoka. Itt arra kell figyelmet forditani, hogy ennek a tendenciáján kell változtatni. Araikor a fluktuáció mértékét a kádermunkával összevetjük, mindig van valami hiányérzetünk. Az előrelátás hiánya. A fluktuációkban nincsenek olyan példák, amelyeket egyedileg kifogásolni lehet, többnyire az élet hozza ezeket a változásokat. Ami a pártszervezetekre vonatkozik: a négy évre való választás előre vetette árnyékát, hogy az az idő során több lesz a változás, mint korábbon volt.
