Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.16.a/1)

1966-10-22--23

-elvezetek munkájában tapasztalható volt. A beszámoló nemcsak számbavesz, hanem ezen kívül meghatározza az elkövetkezendő időszak részfeladatait is. Azt tartom a beszámoló legnagyobb érdemének, hogy abban egyben a helyi sajátosságokból faiadé feladatok is megvannak, kihámozhatok, amelyek munkánk meghatározói lesznek a jövőben.

Az ember, amikor egy beszámolót elolvas, mindig kíváncsian nézi, van-e benne valami uj, amit eddig nem hallottunk, valami nagy dolog. Úgy gondolom, hogy az a tény, hogy ebben a beszámolóban sem az eredményekről, sem a hibákról, sem pedig a módszerekről nincs semmiféle újólag feltalált, hanem a mindennapi valóság jelenléte kapcsán a tények bizonyító erejével mutatja meg a heszámoló eredményeinket, körvonalakban, a hibákat és ebből a kiutat, ez önmagáért' beszéli. Azt kell mondani, hogy a beszámoló magán viseli azt a kommunista szerénységet, amelyet a kerületi Pártbizottság részéről a Pártbizottság munkájában tapasztaltunk a 4 év során. Ez nem a beszámolónak mint egy tárgynak az érdeme, hanem azoknak az érdeme, akik ezt a beszámolót készítették és őket illeti a dicséret.

A kerületi Pártbizottság munkájával kapcsolatban mint pártmunkásnak szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a mi munkánkban a kerületi Pártbizottság részéről mindig komoly elvtársi segítséget kaptunk és a kerületi Pártbizottság vezetőit és munkatársait, a mi munkánkban,a mi Párt6rtekezlétünk is úgy értékelte, hogy mindig a legteljesebb odaadással, elvtársias magatartással segítették az egyetemen megoldandó nehéz és súlyos feladatokat. Csak azt mondhatom, hogy ezt a jó együttműködést kívánjuk a jövőre vonatkozóan is kommunistáinkkal egyaránt.

A bevezetőben Kanczler elvtárs említette és összefoglalta, hogy a kerületi pártszervezetek a 1 ongresszusi irányelvek megjelenésekor a vezetőségválasztó taggyűléseken milyen nézeteket hangoztattak, az irányelvek, a párt politikájával kapcsolatban mi volt a kommunisták véleménye. Ez az összegezés magában foglalta az egyetemen kialakult közvéleményt is. Nem akarom ezeket megismételni, mivel az általánosítások ránk is érvényesek. .Egy dolgot kívánok csupán felvetni és ez a kommunista őszinteség kérdése. A Műszaki Egyetem kommunistái, egyetértve az irányelvekkel és bizva abban, hogy az ' irányelvekben és a III. 5 éves tervben körvonalazott fejlődés megvalósul, mégis szóvá tették, hogy 1965. decemberi határozat után nehezebb a pénzt beosztani. Ez érthető, ha megnézzük, hogy az egyetem dolgozói - oktatók, pedagógusok - körében azok az intézkedések amelyek szükségesek voltak, amelyeket a kommunisták megértették, olyan irányú eltolódást eredményeztek, hogy az intézkedések nyomán csak a negativ vonások jelentkeztek. A mi kommunistáink látják, hogy azért érdemes áldozatokat vállalni, mert meg van a lehetősége, az előbbre lépésnek. Azért mindig ki tudtunk ott kötni, a beszélgetések során, hogy nem élünk rosszul és ki tudtunk ott is kötni,

■ hogy soha rosszabb ne legyen.

Természetesen ezzel nem vagyunk megelégedve. Jogosnak tartjuk az embereknek azt az igényét, azt az óhaját, hogy jobban akarnak élni és akkor, amikor ezt elismerjük, azt is megmondjuk,az embereknek, hogy azért, hogy jobbat kapjanak, többet kapjanak,_többet^ is kell adni. Ez ösztönző erő, amelyet meg kell jegyezni a jövőre nézve. Tudatosítani kell az egész közvéleményben.

fi

>

i

É;