Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1959 (HU BFL XXXV.13.a/4)
1959-02-11
a ■ ' i E munka megjavításában a pártszervezetnek is kemoly feladata lenne. Ez a szerkesztőség nem egy politikailag összeverbuvált szerkesztőség, hanem nagyrészben önmagátől jött létre, sokukat akkor vették fel, amikor az ujságirók nagyrésze nem veit hajlandó dolgozni. Aki akkor jelentkezett, azt azonnal felvették és nagyon kis részben volt szükséges elbocsájtani - bár volt ilyen is. Ennek a szerkesztőségnek a politikai színvonala nem nagyon harcos. Nagyon sok ilyen kisebbigényü publicisztánk van, de olyan riporterünk, ujságirőnk, akik komolyabb politikai cikkeket tudnának Írni, olyan kevés van és igy napi probléma a háromeldalas tulajdonképpeni vezércikk. A politikai munka megítélésénél elsősorban fontos olyan embereket kinevelni, akik politikailag képzettek és az Írástudás alapjait is elsajátították - önállóak, határozottak és tévedéstől mentesek legyenek. A szerkesztő bizottság és a pártvezetŐ3ég hibája teljesen egyforma; a káderfejlesztésnek sem terve, sem koncepciója nincs. ^ Vannak, akik erősen le vannak terhelve, de vannak akik a munka mellett nyugodtan tudnának tanulni, fejleszteni bennük mindazt, amire a munkában nagy szükségük lenne. Ami a pártszervezet munkáját illeti: a pártszervezet vezetősége nem elég aktív, hanem elég passzív vezetőség. A szerkesztő bizottság meghívja őket az üléseikre, de ezen túl azon már nem törik a fejüket, hogy mit kezdeményezzenek, mit tegyenek. Voltak esetek, mint pl. az újságírást botrányossá kezdett válni, mert azt pénzkereseti dolognak tekintették és erre bizonyos lehetőségeket is adtunk, mert csináltattunk riport-cikkeket, amit külön kellett honorálni. Ebből komoly problémák lettek és a pártszervezet csak nagyon lassan kezdte kézbevenni ennek felszámolását politikai munkával, de mégis kézbevette és valahogy le is zárta. Általában a pártszervezet életéből hiányzik a gyors operatív kezdeményező kedv. A taggyűlések általában nem valami unalmasak, hanem kemoly viták vannak - pl. az agrárkérdésrs ben felhozták vita során mindazt, mely hangulat megvan lent a területen. Pélnek-e az emberek megmondani a véleményüket? Egyet értek azzal, ami ebben a jelentésben van. Ha a Népszabadság szerkesztőségét ebből a szempontból kellene megítélni, akkor az a fő veszély, hogy sokan mindenfélét össze-vissza "dumálnak". Ha közelebbről megvizsgálják a dolgokat, akkor látják, ho^y senkinek abból bántódása nem volt, ha megmondotta a véleményét. Ellenben az megvan, hogy ha valakivel nem értenek egyet - mert a véleménye nem elfogadható - akkor az a kérdést úgy állítja be, hogy őt nem hallgatják meg. így utolsó érvként azt mondják, hogy nem mernek beszélni. Hára elvtársi nem ismerem a szerkesztőség pártszervezetének munkáját, de mivel rokon szervezet vagyunk és a kérdések, problémák nagyjából azonosak a mienkével, igy hozzá tudok szólni, illetve elmondanám a mi tapasztalatainkat, ami hasznosítható lenne a munkájukban. A jelentés tanulmányozása során felvetődött bennem a múlt, amikor a KV egyik alapszervezetének titkára voltam és az a probléma, hogy egy pártszerven belül milyen a pártszervezet viszonya a munkához. Nekem is az a véleményem, hogy minden pártszervnél működő pártszervezet sajátos körülmények között működik, de itt egy kissé el van túlozva és ami közös, az nincs eléggé kimunkálva. Két veszély van: egyrészt a sajátosság magyarázása, vagyis annyira sajátosak vagyunk - bár nem mondjuk meg - hogy semmit • • / • ;1 !) ~ ' ■ l
