Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1978 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1978-12-14
--------------------------------------------1 .1p d í- 21 -Szokássá vált a sírni, követelni, külön támoagtást kérni. Sokan meg is kapták. És sokan ma ennek isszák a levét. Előbbre lennénk, mert két év alatt sok mindent le lehetett volna dolgozni, ott, ahol ezeket netán külön támogatással.... Nem volt elég határozott és konzekvens a kormány, a központi akarat érvényesítésében, a termékszerkezet korszerűsítésében, a minőség javításában és a piaci viszonyokhoz való jobb alkalmazkodásban. En ugv vélem, hogy ezek mindenképpen úgy foghatók fel, hogy azon a szinten jobban hangzottak el, de benyomásom szerint alsóbb szinten, Budapesten, kerületi és vállalati szinten is érdemes ezekre a megjegyzésekre odafigyelni. Tulajdonképpen miben áll a mi egyensúlyi problémánk. Hát ezt nagyon egyszerűen és közérthetően el lehet mondani, erre egyébként az elvtársak utaltak is, Hát először is a megtermelt nemzeti jövedelmünk az kevesebb, mint a fogyasztásunk és a felhalmozódásnak nincs lehetősége. ^ A másik, hogy az importunk nagyobb, mint az exportunk és a harmadik, hogy a költségvetés bevételei kisebbek, mint a kiadásai. Ez teljesen egyértelmű és világos. Ezeket a hézagokat csak kölcsönökkel lehetett bepótolni. Miért ismétlem én ezt meg: mert hisz ez köztudott. Azért elvtársak, mert ha mi a feladatainkat keressük teljesen világos, hogy ezeken a szférákon keresztül lehet megtalálni, hogy hol tudjuk mi az egyensúlyi problémákat megoldani. Import csökkentés - export fokozás, felhalmozás, fogyasztás csökkentés, ütemmérséklés stb. Egyébként azt hiszem, hogy azok a szabályozó módosítások, amelyek a vállalatok esetében már közismertek, ugyanebben az irányban hatnak, hogy e területen próbálják hatékonyabbá tenni a mi gazdálkodásunkat. Es most van egy olyan politikai elvárás és kivánalom, hogy a mostani szabályozó módosításokkal összefüggésben ne legyen olyan állapot, mint 1976-ban volt, hogy rögvest a kiutat, a külön eljárást, a külön elbírálást kérjük. Ilyen dolgokat - azt hiszem a Szabó elvtárs utalt rá - nem támogathatnak a pártszervezetek, ez elsősorban az illetékes miniszteriális szervek feladata, és még nagyobb, magasabb szinten való jóváhagyást igényel, illetőleg ha erre sor kerülhet, csak az év végén, csak azok után, ha a vállalatok minden olyan lehetőséget igénybe vettek, amelyet egyébként a bank közreműködésével lehet igénybe venni. Én azt hiszem, hogy az állapotainknak az indoklásáról, a magyarázásáról részletesen beszéltünk. Két fő kérdésben lehet mindezeket összefoglalni: az egyik azok a külső külgazdasági, nemzetgazdaságon kívüli állapotok, amelyek nemcsak miránk, másokra is hatottak és a másik része pedig a belső problémákkal függ össze. ElvtársakI Teljesen mindegy, hogy melyikről van szó, mind a kettőnek a konzekvenciáját nekünk kell kiküszöbölni. Ezért tehát ezt meg kell értetni, tudni kell az embereknek, hogy mitől van ez az állapot, mert ez politikai kérdés, de a feladatot tekintve, majdnem hogy lényegtelen, amit a megoldás érdekében tennünk kell. Egy angol közgazdász valamikor a 70-es évek elején irt egy nagyon hosszú tanulmányt a gazdaságirányítási rendszerünkről, amit mi 1968-ban vezettünk be, és minden jót és szépet leirt erről, nem is ok nélkül, és azt mondta, hogy ennek az egésznek egy baja van, hogy a magyarok úgy élnek, ahogy szeretnének. Hát mi ezt akkor nem mondtuk, sőt most sem azt mondjuk, hanem, hogy a mi alapvető bajunk az ott van, hogy mi jobban élünk, mint amit a munkánk alapján magunknak istenigazáből és meggyőző módon megteremtettünk. / 't i te * . - ----------------— I
