Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1978 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1978-12-14
^ ________________________—w ------------------—------------—--X * . í J- 22 -Elvtársak én azt hiszem, hogy ezt nem kell ennél többet és jobban magyarázni. Ezt érezni és tudni kell, és azt hiszem, hogy nekünk ezt meg kell értetni az emberekkel, hogy a jobban élésnek az útja az lesz, hogy többet, jobban, eredményesebben kell dolgozni. Tényleg úgy van az, hogy hosszú évekig, mondjuk 3 évről beszéljtinkcsak, szóba hozzuk ezeket a kérdéseket, és lehet, hogy a Gyimesi elvtársnak jól jött volna ez a határozat 3 évvel ezelőtt mondja ő, vagy mét talán előbbre is gondolt, de elvtársak nem lehet azt mondani, hogy nekünk, és a mi őártunknak nem voltak erre a témára és a gazdaságpolitikára vonatkozó megfelelő határozatai. Hát minden évben volt erre határozat. Üzemszervezésről, munkaerőgazdálkodásról, gépiparról r_ és nem akarom sorolni. Azok a határozatok, amelyek meghelentek az el\ múlt években és ez nem a határozatok kvalitását jelenti, ismételnek dolgokat. Hát alapvetően uj dolgot nem mondanak, mert nem kell, illetve nem lehet a múltat, a régi dolgokat kell ismételni, hát ez a bajunk nekünk. Hát az 1977 októberi határozat, ha azt valaki figyelmesen elolvassa, és előveszi a ÍO évvel ezelőtti határozatokat, abból kiderül, az ipar szelektivitásának kérdése, az intenzív fejlesztés problematikája stb. De meg kellett ismételni, összefogni, összevonni, kompletté tenni, mert évek óta nem történt megfelelő tevékenység. Tehát nekünk most azt hiszem, hogy ezek az intő példák is azt mondatják velünk, hogy ezekre jobban oda kell figyelni, valakivel beszéltünk ezekről a kérdésekről, éppen tegnap Lázár elvtárs látogatásával kapcsolatban, és valaki azt mondta, hogy nincs több dobásom. S erre egy harmadik személy azt mondta, hogy igy is van, csak nehogy az egyes emberek, az egyes kollektívák úgy érezzék, hogy nekik van, még kettő is. És ha nem is ilyen profánul kell kifejezni, hogy nincs több dobásunk, de azért azt, hogy abban, amit csinálunk egységesnek kell lenni, és egységesen kell cslekedni, és nem engedhetjük meg, hogy itt £-» és ott másképp dolgozzanak, mint ami a követelmény, azt egyértelművé kell tenni, mert különben nem tudunk az ötről a hatra lépni. Nem most látjuk tehát ezeket a kérdéseket, először. Evek óta nem volt változás. És érdemes ezen elgondolkodni, valószínű, hogy volt is arra alkalom, hogy ezeket elemezzék az elvtársak, hogy miért van ilyen állapot, hogy évek óta nincs változás. Én azt nem tudnám megválaszolni. Gondolkozzanak rajta az elvtársak. De én azért egy dolgot hozzátennék, ami azt hiszem evidens. Hát vagy azért, mert az általánosság talajáról nem tudtunk elszakadni és nem tudtuk megmondani az embereknek, hogy mit csináljanak, vagy megmondtuk, és akiknek mondtuk, azok nem tudták végrehajtani. Lehet választani, hogy ki melyiket tartja szimpatikusabbnak, vagy netán egy harmadikat, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ha tudjuk az okát, vagy keressük az oktá, és ha jutottunk valamire, akkor tegyünk is érdekében, hogy ez ne következzék be újra. Milyen konzekvenciát kellene ebből az állapotból levonni, hogy ne kerüljünk mégegyszer ilyen helyzetbe, hogy necsak akkor vegyük észre, hogy elszaladt a ló, ahogy mondani szokás. Úgy érzem, hogy a pártmunkában, a gazdaságpolitikai munkában sokkal inkább a folyamatban kellene résztvenni. Sokkal inkább a hogyan kérdéseivel kellene ' ts r~ ' s=a=aaMM—— a-,'" ................--------------------- ■■■<—" —■TM.i ■■ ^
