Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1978 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1978-12-14
mrnmmm | ‘ fl ‘ *' ‘ '1 : / ’•/ ,, I . 7T” ~ ^— ' .t> u 4- 19 -feltételek stb. S ehhez mindjárt hozzá szeretném tenni, hogy ezek a feltételek nemcsak a gazdaságban kell, hogy szigorúbbak legyenek, hanem a társadalom egész keresztmetszetében, s akkor, amikor mi ezt a gazdaságpolitikai területén hangsúlyozzuk, akkor ez egyáltalán ne hasson. Nem is azért hangsúlyozzuk, mégha egy kicsit a hangsúlyt meg is nyomjuk, hogy ezzel fenyegessünk bárkit is, nem is beszélve arról, hogy netán a gazdasági vezetőket fenyegessük, mert elvtársak ezt fenyegetésként nem szabad elmondani, mert ezzel semmire sem megyünk. Aki ezt csupán fenyegetésnek veszi, az nem tudja és nem érti, hogy ezt mi miért mondjuk. Azt hiszem, jelentősége van annak, amit mindjárt az elején mondta, hogy értessük meg helyzetünket, lehetőség szerint minél szélesebb körben az emberekkel. Nem fenyegetünk, mert nem a kívánalmak szigorúbbak, mert nem itt kezdődik a dolog, hanem azok azállapotok, amelyek között kell, hogy dolgozzunk hozzák azt a követelményt, hogy végrehajtásukat szigorúbb feltételek mellett lehet csak kielégíteni. Ha már emiél a dolognál egy kicsit elmeditáltam, nem tudom megállni, hogy ne mondjam el az elvtársaknak azt, hogy akkor amikor mi ezt a társadalompolitikai magatartást boncolgatjuk, hogy akkor az első helyen kell, szerény véleményem szerint beszélni arról az állapotról, amelyek ma Magyarországon, vagy Budapesten, vagy a VIII. kerületben a munkamorál, vagy a munkafegyelem területén tapasztalható. Es szeretném előrebocsájtani, itt nem arról van szó, csupán, hogy a fizikai dolgozók munkamorálja és munkafegyelme nem jó. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy általában ez a kérdés nincs a helyén, és egymásra lehet mutogatni vég nélkül és nem is oktalanul. Azt pediglen tudjuk, hogy ennek az egymásra mutogatásnak nem sok értelme van. Úgyhogy ez az egyik feltétele benyomásom szerint annak, hogy általában és a gazdaságpolitikában előbbre lépjünk, hogy akkor amikor mi azt mondjuk feladataink elvégzéséhez jobban, vagy kicsit jobban kell dolgozni, akkor egyben azt is lássuk, hogy ez például a munkamorál területén azt jelenti, vagy azt is jelentheti, hogy a munkaidőt jobban kell kihasználni, tehát többet kell dolgozni. Én szerintem erről nyugodtan lehet és kell beszélni, hogy feladatainkat megoldjuk, többet kell dolgozni. Es azt hiszem az elvtársak ugyanolyan jól tudják mint én, hogy ebben az országban nagyon sok ember van, kommunisták, pártonkivüliek és vezetők, akik sokat dolgoznak. Akik többet dolgoznak, mint az átlag. És akiket ilyen szempontból nem érhet szemrehányás. De azt nem engedhetjük meg sem az ügyünk, sem a jól dolgozó emberek védelmében, hogy itt ezrek és százezrek, vagy még nagyobb méretekben semmibe vegyék a szocializmus építésének céljait, és ezeknek a tisztességesen dolgozó embereknek a rovására lébecoljanak. Olyan hangulatot kell kialakitanunk, hogy ezt ne tűrjük el. Ne türjük el az ügyünk és a tiszteségesen dolgozó emberek védelmében, és érdekében. Hovatovább ott tartunk elvtársak - engedjék meg, hogy ezt én magánvéleményként mondjam el - hogy a mi munkafegyelmi állapotaink ellentétbe kerülnek a szocializmus építésében eddig elért eredményeinkkel. Egyszerűen nem méltóak ahhoz, amit eddig elértünk. Hogy ennél egy sokkal )6S2étKKKlah szélsőségesebb példát idézzek, amit nekem valaki mondott: azt a kérdést tette fel, hogy milyen ez a szocializmus. Ha a szocializmusban nincs olyan » ; r rr'‘ ~~ " ‘ ~~ ______________ «*>
