Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1961-10-16
Hars elv társ: egyetértek az anyaggal, melyet m gkaptunk és Kurucz' "elvtárs ‘beszámolójával is. Nagyon jó, hogy ilyen elméleti vonatkozású anyag kerül tárgyalásra és elolvashatjuk, el gondolkodhatunk rajta. Nagyon nehéz és bonyolult kérdés a Párt szövetségi politikája# Lenin elvtárs e kérdést tulajdonképpen igy veti fel: a Párt viszonya a munkásosztályhoz, a proletariátushoz, a proletariátus viszonya a parasztsághoz és a proletarit'átus viszonya a burzsoáziához • Elvileg mi a politika? á munkásosztály viszonya a parasztsághoz, a vurzsoáziához legalább két vonatkozásában megegyezik a szövetségi politika kérdésével, bár azt hiszem a párt politikája teljes egészében nem tartalmazza a szövetségi politikát, de a párt politikájának fő része, fő alkotóeleme, leglényegesebb stratégiája a szövetségi politika. Felmerültek különböző megjegyzések. Emlékszem arra, amikor az ellenforradalom után, 1956. november 12-én a Parlamentben azt javasolta valaki: kezdjünk el tárgyalni az akkor höbörgő értelmi^ séggel és a párt kezdje el meggyőzni őket, hogy mennyire helytelen :álláspontot foglalnak el - meggyőző értekezleteket folytassunk ‘ ezek elszigetelésére, ill. leszerelésére. Kádár elvtárs ekkor azt mondotta: fő kérdés az, milyen erősek vagyunk a munkások között. Ha erősek vagyunk, akkor :zt az értelmiségiek is látni fogják - látni fogják a párt erejét, befolyását és könnyebb lesz leszerelni, elszigetelni a höbörgőket. Jelenleg is ez az alapkérdés, milyen erősek vagyunk a munkások között és általában a politikai és gazdasági hatalom megszilárdításában és igy a szövetségesek megnyerése, a szövetségesek közelhozása a párthoz, sokkal könnyebb, sokkal jobban megy. Kerületünkben, ahol nagy és fontos üzemek vannak, itt is hangsúlyozni kell, hogy a szövetségi politika egyik alapkérdése a munkásosztály közötti munkánk, befolyásunk állandó erősítése és csak igy tudunk előre lépni. A mi elméleti gyengeségeink és torzitások: valóban nem tudtuk még megértetni, hogy a munkásosztály vezető szerepe nem öncélú valami és csak akkor lehet vezető, ha van kit vezetnie. Másrészt, a munkásosztály vezető szerepe egy fikció, mely annyit jelent, hogy minden tekintetben, minden vonatkozásban, mind konkrétabban érvényesül az, hogy a proletariátusnak vezetnie kell az egész társadalmat - a szövetséges osztályokat is. Mi a fő veszély, a jobb, vagy baloldali? Egyetértek azzal, melyet Kurucz elvtárs elmondott. Teljesen igaz az, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban a jobboldali revizionista veszély és behatás a fő veszély. Nálunk is ez a fő veszély, de harcot folytatunk ellene. De nem látok okot abban, hogy ne mondjuk meg, pártunk szövetségi politikájában a fő vesz ly, a baloldali veszély, melyre számos példa van. Ha nem igy lenne, akkor a tömegszervezetek nálunk háromszor, ötször olyan erősek lennének, mint amilyen erősek jelenleg. Sajnos a tömegszervezetek befolyása igen gyenge, nem terjed ki a pártönkivüliek azon részére, melyre ki kellene terjednie - sokszor egy szűk körben mozognak. En mechanikusnak tartanám, ha azt mondanánk, hogy általában fő veszéyl a revizionizmus, vagy azt mondanánk ki minden üzemre, intézményre, hogy a baloldali veszély a jellemző - hiba lenne nem azt mondani, ami a kérdés reális elemzése alapján mondható. . / . • \ V- 12 - | . ■«*(.
