Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1960 (HU BFL XXXV.13.a/3)
1960-02-19
. A tapasztalat az, hogy ezek bizonyos támadásnak vannak kitéve, bár ma már "nem akasztják fel", de támadják őket, hátrányos helyzetek elé kerülnek, számtalan esetben. Nem sokat tesznek annak érdekében, hogy a gyermekeket megfelelően foglalkoztassák, pedig ezt állami intézkedések is előirják. Nincs biztosítva, hogy a gyermekek a jövőben hozzánk kerüljenek. Másik, ami végig jellemez bennünket, hogy az ateista propagandánk nem mindig megfelelő. Szerintem, ahol támadni kell, ott támadjunk, de a gyakorlat az, hogy ha ilyen vonatkozásban meg is jelenik egy újságcikk, az egyház jóval előtte jár és már előre támad. Éppen ezért jónak tartom a Munkabizottság létrehozását, melyben sokat segíthetnek a különböző tudományos intézmények, különösen az Orvosegyetem és a TIT. Végh Tivadar elvtárs: /VlII.ker. Kapitányság/ Látni kell azt, sőt tényként kell megállapítani, hogy a világon legrégibb és egyedül legszervezettebb az egyházi reakció s a vallásos világnézet. A jezsuitáké a legnagyobb szervezet, amely jelenleg illegálisan működik, de hatása még az iskolákba is eljut. Balogh elvtárs véleményével egyetértek. Tényként lehet megállapítani, hogy hazánkban a vallásrak nagy szerepe van, szervezetten működik és táptalaja az értelmiség, bár itt is van egy réteg, amely nem vallásos és a népidemokrácia hive. Ez politikai állásfoglalás kérdése is. Bizonyltja, hogy az értelmiségiek többsége az ifjúság között is nagyszerűen tud vitatkozni és látható, érezhető, hogy a klérustól megkapják a megfelelő irányítást. Az értelmiségnek egy jó része a klérusnak előretolt bázisa és ezt mi még nem tudjuk megfelelően ellensúlyozni. Emellett igaz az, hogy a mi propagandánk nem eléggé támadó jellegű. Itt beszélhetnénk a filmről, vagy a színházművészetről. Nagyon kevés olyan propagandistánk van, akik a klerikálizmus, vagy a vallásos ideológia igazi arculatát be tudnák mutatni. Az irodalom is csak elvétve és sekélyesen foglalkozik vele, igy nem is lehet megfelelően befolyásolni a tömegeket. Hiba, hogy a könyvtárosaink sem propagandisták, akiknek nap, mint nap kapcsolatuk van a széles tömegekkel. Jó lenne az anyaghoz még hozzávenni, pl. a F.Szabó Ervin Könyvtárban megbizni valakit - az ott dolgozó elvtársak közül - hogy az ilyen anyagokat bányásszák elő és hozzák felszínre, vagy ha ott nincs, meg kell tudni, hol iehet beszerezni, hogy a szélesebb néptömegekhez is eljuthasson. Tudni kell azt., hogy "senki földje nincs" valamilyen formában minden emberrel kell foglalkozni. A gyermekekkel, az ifjúsággal való foglalkozás tekintetében tovább^ kell menni. Ha az egyház ténykedését nézzük, ott az ifjúsággal való különböző foglalkozásokat is megtaláljuk, ők viszik a gyermekeket sátorozni, táborozni, különböző modelezésekre, kirándulásokra, stb. Ezt megtehetjük mi is, ma már különösen megvannak rá a lehetőségeink. Javaslom megnézni a rendtartás milyen a kórházainkban a papok ki- s bejárását illetően. Sajnos úgy néz ki rendezetlen ott ez a kérdés. Javaslom megnézni, hogy az egyházfiak bejárása az iskolákba hogyan s mint néz ki, hogyan néz ki a hitoktatás - tapasztalat az, hogy általában nagyon jó a viszony a papok és a pedagógusok között. Meg kellene vizsgálni, hogy a pedagógusok milyen mértékbens egitik elő a papok hitoktatását - iskolán belül. Ne csak egy oldalról döngessük az ajtót, hanem a másik oldalról is, ahol a fiatal gyermekeket fogják - nekünk a csatornákat ott kellene elzárni, mert igy egy üresjárat megy, szélmalom harcot vivunk, ha ezt tovább hagyjuk. Pedagógus vonalon is a Fővárosi Tanács nézze meg, hány jemsuita tanít az iskolákban. Másik, az apácák kérdése: nem hiszem, ho£y ezek a szentéletü leánykák még ma is szükségesek a kórházainkban, holott biztosan szép számban találkozunk ilyenekkel. * / . *
