Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.13.a/1)
1970-10-17
•> -Dr.Szántó György Országos Traumatológiai Intézet főorvosa Tisztelt Pártértekezlet, Kedves Elvtársak! Elolvastuk a Pártbizottság beszámolóját, meghallgattuk Nagy elvtárs szóbeli kiegészítését és meg kell mondanunk a beszámoló őszinte, igaz. objektív képet ad a helyzetről. Pontosnak tartom megemlíteni, mert megítélésem szerint komoly tudományos munkát végzett az a testület, mely az anyagot beterjesztette. A beszámolóval kapcsolatban ennyit. Emellett néhány kiegészítést szeretnék tenni, illetve néhány részkérdésben állást foglalni. Egyik ilyen - s azt hiszem sok párttag és pártonkivüli véleményét tükrözi - ami egyébként a beszámolóban szerepel, a jövedelemarányok kérdése. Elvi álláspontunk: világos, a jövedelem legyen arányban a munka társadalmi hasznosságával, de a gyakorlatban sok az eltérés. Kirívó példa, hogy a táncdalénekesek, vagy fuballisták jövedelme sokszorosan meghaladja kiváló tudósok vagy egyetemi t__. i tanárok fizetését, mondhatjuk úgy is jövedelmét. Fehér elvtársnő hozzászólásában hallottuk, hogy a kiváló matematikus pedagógusokat elszívja az ipar és a kereskedelem, vagy más vállára latok és intézmények. Ennek következményei igen veszélyesek, mert az élet számos területe mind több matematikust igényel és ha ehhez a megfelelő alapféltét élt a továbbképzést és ujraképzést nem biztosítjuk, az általános és középiskolákban komoly gondot fog okozni. Nem vágyok pedagógus, de a téma közel állhozzám, ugyanis a fiam matematikus, két éve végzett, egyenlőre lelkesen tanít, de nem múlik el hónap, hogy ne kapna ajánlatokat különböző helyekről 50-100 %-os plusz fizetéssel. A jövedelemarányoknak ilyen vonatkozásában is súlyos következményei lehetnek. Sokat beszélünk a munkás gyerekek aranyáról,, beiskolázásról. Az nagyon jó dolog, hogy a' munEás gyerekek nagyobb támogatást kapnak, illetve kell hogy kapjanak, mivel otthon sokkal kevesebbet tudnak biztosítani számukra, elméleti é3 tudományos felkészülés terén, de itt is jelentkezik egy negatív tényező. Ugyanis ha egy munkás, vagy parasztiiu elmegy szakmunkásnak, /-n gyorsabban végez és többet keres, mintha főiskolára, egyetemre menne, illetve ilyen végzettséggel rendelkezne. Ilyen vonatkozásban a bérezési arányoknak szintén negativ hatásuk van. Az egészségügyi bérezés kérdésével az 53. oldalon foglalkozik a beszámoló, de ezen belül is vannak még szoritó tényezők. Nagyon nagy az ápolónők, a középkáderek hiánya. Nem egy helyen kórházi osztályokat voltunk kénytelenek bezárni. Plusz hatása még, hogy a képzett egészségügyi káderek más pályákra kerültek. Jelenleg van némi javulás, mert amig korábban 30 ezer kiképzett ápolószemélyzet ment el más pályára, ez az utóbbi időben megállt. Egászségügyi bérezésben is vannak aránytalanságok. Van olyan, hogy egy ma belépő fiatal orvosnak kevesebb a fizetése, mint például egy ápolónőnek. Egészségügyi ellátottságról szó van a beszámolóban. Hazánk egészségügyi ellátottsága a £elszabadulás óta igen sokat fejlődött, de koránt sincs a kivánt szinten, sőt további jelentős felfejlesztést kellene biztosítani. Például a kárházak túlzsúfoltsággal küzdenek, igy az Országos Traumatológiánál 1960-ban 250, ma 540 beteget kell elhelyezni, figyelemmel itt még arra, n Q W—mm—m—mmmmm miiiim -mi............................. 1 .1 ................................................................................................ .... I ^- 29 - ^
