Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.13.a/1)
1970-10-17
| Hí- 30 - I hogy ez két tudományos intézmény is, és ebből kifolyólag sokkal nagyobb oktatói tudományos munkának kellene érvényesülni. Beszél a beszámoló az anyagiasságról és szerintem is azzal csak egyet lehet érteni, hogy rendkívül destruáló hatással van nemcsak a közvéleményre, hanem az orvosokra is. Ugyanis a jelentős plusz jövedelem az orvosok egy kisebb részére vonatkozik, de ez úgy jelentkezik, hogy a tényleges jövedelmüket a plusz- jövedelem jelentősen meghaladja, lehet úgy is mondani, hogy az teszi ki a jövedelmük jelentős részét. A beszámoló úgy fogalmaz, hogy ez a dolgozó népet terheli, s ez igaz. De azért beszéltem az egészségügyi bérezés kérdéséről, mert annak az úgynevezett összegészére vonatkozó alacsony volta elégedetlenséget vált ki az egészségügyi dolgozók körében. A lényeges egészségügyi bérrendezést egybe kellene kapcsolni a közszellemet érintő plusz jövedelemforrások csökkentésével, lehetőség3zerinti megszüntetésével. Ismerjük az egészségügyi vonalon a kórházak ágyzsufoltságát, s ez szintén sok vonatkozásban a bérezéssel függ össze. Ugyanis Magyarországon a betegek jelentős része egy sokkal magasabb gyógy- L. ellátást kap, mint az indokolt lenne, A rendelőintézetekbe ke-1 rülő betegek egy jelentős része kórházba kerül, mivel a rendelőj, intézeti orvosok és egészségügyi káderek túl vannak terhelve és semmi sem ösztönzi őket, hogy a beteget maguk kezeljék. Ilyen megoldással nem rajtuk van a felelősség. Ha a bérezésen keresztül ezen változtatnánk, azzal a kórházak túlzsúfoltságán is tudnánk enyhíteni.. Másik, ami a túlzsúfoltságra vezet, úgy kórházi, mint rendelőintézeti vonatkozásban, az elfekvő korházak, szociális otthonok hiánya. Sok embert kenytelenék vagyunk azért kórházban tartani, mert' másutt nem tudjuk elhelyezni, ugyanakkor otthon kezelésük, ellátásuk nincs biztosítva. Nálunk sok az idős combnyaktöréses beteg, akik pár hét után átkerülhetnének az utókezelőbe, de nincs hova. Kádérproblémáink egy része bérprobléma, a másik munkakörülményekből fakad. Dolgozóink munkakörülményei kedvezőtlenek, nem egy esetben rosszak. Sokan három műszakban dolgoznak, különösen nálunk, ahol a nap minden részében szolgálatban kell lenni és felelősségteljesen dolgozni. Ugyanakkor a lakásproblémák teljesen megoldatlanok. Én azt hiszem, hogy a bérrendezésen kivül megfelelő színvonalú kulturált növérotthon biztosításával lehetne ezt a kérdést megoldani. A másik probléma egészségügyi területen a felszereltség biztosítása. A műszerezettség tudom devizakérdés és ez külön gond, de mégis megoUdaBra vár. Köztudomású, hogy az egészségügyi beruházások rosszabb stádiumban vannak, mint más területeken lévő beruházások. Ugyanis az építőipar e területen abszolút nem érdekelt és ennek megfelelően nincs is biztosítva az sem, ami minimálisan indokolt lenne. Van olyan is és szinte általánosságban mondható, hogy a műszerezettség és az építkezés vonalán mire egy bizonyos pontig eljutunk akkorra a kívánalmak és a követelmények^túllépnek bennünket. Pl. mig nyugaton egy kórház korszerűsége és felszerelése maximálisan 15 év. addig nálunk a felépítés é3 a felszerelés minimálisan 15 évig tart el, a közbeeső és az utólagos gondokról és a problémákról nem is beszélek. ■ ■ • • ------ 7—
