Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.13.a/1)
1957-06-01
—— ---—-------------------• ——’—■——-----—------------------r~ sm >- 13 - / í Ugyancsak a KV februári ülése és közben a Kormány nyilatkozata is amely a proletárdiktatúrát, mint államjellegét rögziti le - ez a kérdés is nyilvánvaló, világossá vált. A mi számunkra feladat az, hogy felvetjük azokat az ideológiai és politikai kérdéseket, mellyel a pártnak meg kell birkóznia, illetve úgy fejezném ki magamat, ha az ellenforradalmi erők fegyveres vereség után politikai sikra tértek, akkor nekünk politikai sikon kell elvégezni azt a feladatot, amit a fegyveres felkelésnél nem intéztünk el. A fegyveres felkelést ievertük, meg kell semmisíteni az ideológiai zür-zavarokat ebben az országban. Harcolni kell azokkal szemben, akik nemcsak a forradalom, vagy ellenforradalom kérdésében áskálódnak még Budapest utcáin/, kávéházaiban, ’esszpresszóiban, hanem egyszerűen arról van szó, hogy mentsék át magukat még a pártba is, hogy próbálják érvényesíteni itt az elveket. Ezért tehát a Pártértekezlet jellege más lesz. Fel fogja vetni a dogmatizmus, a revizionizraus, a szubjektivizmus kérdését. Ezt a hármat, mint olyan csomópontot, mely köré fognak gyűlni még a párt Szervezeti Szabályzat kérdései. Itt bizonyos f korrekciók szükségesek, mert a párt Szervezeti Szabályzata nem i volt rossz, mert a nemzetközi kommunista mozgalom mintáján készült _ el és annak nagy elvei, gyakorlatai nem változtak meg. Most engedjék meg, hogy a bejelentés után egy-két konkrét kérdésről beszéljek, amely kapcsolódni fog ahhoz, amit itt egyik-másik fölszólaló és Bakó elvtársnő is mondott. Én nőm szégyenlem bevallani, hogy egyoldalú ember vagyok. Előttem nem október 23.-án vált nyilvánvalóvá, hogy Magyarországon ellenforradalom van, nekem sikerült ezt tavaly április-májusban a párt legfelső vezetésében nemcsak magának Rákosi Mátyásnak, hanem más vezetőségi tagnak is megmondani, hogy Magyarországon akkor még igy fizikai értelemben nem, de mikor a börtönből kijöttem egy ellenforradalmi levegő, egy ellenforradalmi szellem fogadott. Nagyon gusztustalan lenne mindent részletesen elmondani, bár az aktívákon elmondtam nagyon őszintén és nyíltan. Én Nagy Imre kérdése felett nem október 23.-a, vagy utána vitatkok's zom, én annak tartottam tavaly nyáron is és ezt nyíltan megmondtam szeptemberben a VI.kér.-1 gyűlésen, mikor a hivatalos beszéden kívül letettem a papirt és azt mondcittam: maguk előtt áll az az ember, aki felelős Rajk haláláért. Én a Párt főtitkára voltam, a Politikai Bizottság tagja, a kormányban miniszter, egy évig a NBPB.titkára és mikor Rajk letartóztatása megtörtént én nemcsak tiltakoztam, hanem kifejeztem azt a nézetemet, hogy ez lehetetlen, akkor Rákosi Mátyás azt mondotta, hogy ez nem szociáldemokrata ügy, maga csak egy éve van a Kommunista Pártban, ez a mi belső ügyünk, régen húzódik, ezt az ügyet el kell intézni és est elfogadtam. Nem álltam fel. holott jogom és kötelességem lett volna felállni. Ezért^tehát felelős vagyok Rajk haláláért. De, Nagy Imre nem felelős érte? Aki akkor az Adminisztrációs osztály vezetője volt, aki akkor sokkal tapasztaltabb volt ezekben a kérdésekben, mint én. ő miért mossa kezeit, miért állott Rajk temetésén, Rajk Júlia mellett és mossa kezét, mint Pilátus a krédóban. Ezért tartom csirkefogónak Nagy Imrét és ezért nem tartom őt kommunistának. Ezt azért mondtam el az elvtársaknak, mert a magánvéleményemet éppen úgy jogom van megmondani, mint bármely párttagnak. Én azok közé a szerencsés, vagy szerencsétlen emberek közé tartozom, aki többet tud, mert jobban ismerte az embereket. • 7 •
