Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.13.a/1)
1957-06-01
■ I | I | | —--------|—vm— j ^ 14 - jp ,<■ | Mi életharcot folytattunk az október- november 4-e utáni események alatt és élesen fogalmaztunk az ellenforradalommal szemben. Minden aktívát azzal kezdtem, hogy 29.-én jöttem ki a börtönből és 3o.-án Rákosi magához hivatott mosolyogva azt mondotta: "Ne haragudjon, hogy Péter Gábor bandája ezt tette magával". Én akkor azt mondtam: "Nézze Rákosi elvtárs hagyjuk Péter Gábor bandáját, az nem mer engem letartóztatni, ha maga ere parancsot nem ad. Velem mint kommunistával kell beszélni, én a börtönből mint kommunista jöttem ki, nekem nincs okom és jogom sem likvidálni azt amit csináltak. Persze nem esik jól ez az idő és nem esik jól 6 évig a börtönben ülni, majdnem kötéllel az ember nyakán. Az én számomra a kérdés végig úgy volt feltéve, hogy azokkal a kommunistákká]., akikkel együtt harcoltunk a munkásegység megteremtéséért, helyes voltóe, igenóe, vagy sem? Ha helyes volt, akkor megvagyok nyugodva, hogy teljesítettem azt a feladatot, amit az osztály joggal megkövetel tőlem. A másik kérdés: vájjon az a meggyőződésem, ami a Szovjogunióhoz kötött és ezt a szovjet elvtársaknak, nem most, hanem régebben megmondtam, hogy én először vagyok szovjetbarát és azután kezdtem 1 kommunista lenni. Én szociáldemokrata voltam, de szovjet barát nem 1945-ben lettem, mikor nekik köszönhettem az életemet. Mi a C* Szovjetunió felé úgy néztünk munkanélküliek, bányászok, pékek, mint ahol nincs munkanélküliség, ezt nem tudtuk úgy megfogalmazni, mint az elméleti teoretikusok, a bennük kialakult érzéseket. A mi kapcsolataink a Szovjetunióval érzelmi kapcsolatok, melyek hatalmas szétszakithatatlan kapcsolat. Mikor arról volt szó, hogy be kell menni a Nagy Imre kormányba, akkor én kátegórikusan visszaadtam a megbízatásomat, de letettem a Politikai Bizottaág-i tagságomat is az emlékezetes 23-24-re virradó éjszaka és azt mondottam, csak úgy lehot Magyarországon politikai szerepet betölteni - amihez ragaszkodtam tavaly nyáron is mert megesküdtéra, hogy soha többet közéleti ember nem leszek - úgy lehet a porondon maradni, hogy leköpjek minden becsületes kommunistát, leköpjem a Szovjetuniót, ak or itt a mandátumom és nincs tovább. Ezen az utón én nem megyek. Majd egyszer megnézzük, hogy alakult meg a Magyar Munkás-Paraszt Kormány, akkor egy csomó ember a fejetetején fog pörögni a meglepetéstől. Elég ha most annyit mondok, hogy mikor innen 3-4-en leléptünk Kádár és Münich elvtársak után, akkor az első gondolatom az volt, hogy törbecsalták őket, nyilván meggyilkolták. Csak november 3.-án reggel egy szovjet tábornok beszélgetés során azt kérdezte tőlem, mit gondol, hol van Kádár elvtárs, akkor azt válaszoltam, ne .folytassa, tudom, hogy hol van. Vasárnap reggel 8-9 órakor egy szobában ülve, megszólalt a rádió és abban elhangzott egy névsor s tudomással bírtam arról, hogy a Kádár kormány áll, melynek én vagyok a minisztere, holott a kutya sem kérdezte meg tőlem, akarok e miniszter lenni. Sokan felvetik: miért csak 8 ember volt a kormányban? Azért, mert nem voltunk többen. Úgy kellett keresgélni, ki hol van, kiben mi lakik. Nem volt könnyű. Újból porondra lépett a szükség. Kádár elvtárs ezt úgy fejezte ki Moszkvában a tárgyalásnál - itt megmondjuk - a párt vezetőinek túlnyomó többsége nem ragaszkodik a pozíciójához, a helyéhez. Ml nyugodt szívvel megyünk innen el, minket nem kell levakarni. Ha a helyünkön maradunk, csak azért maradunk és ragaszkodunk a helyünkhöz, hogy teljesüljön a magyar munkásosztály és a proletár nemzetközi kommunista és munkáspártoknál az a feladat, hogy olyan párt szülessen meg itt Magyarországon, amelyet mégegyszer október sem balról, sem jobbról nem fog érinteni. • / • /í 2
