Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.12.a/4)
1980-11-18
re" ' 1 ' ' ■■■ 1 ■ ■ 1 ■ r— re n mmmm I ! -) és helytelen, az nem vitás, éa az sem szolgálhat magyarázatul, \ hogy a KISZ-tag egyrészt fiatal, másrészt szervezetten végez politikai munkát. Mindez igy van, viszont a szakszervezeti tisztségviselő - korától függetlenül szintén politikai funkciót lát el. És ha netán jóval túlhaladta a KISZ-kort, még mindig azonos értékű párttaggá válhat. Jó példákat is tudunk sorolni, amely a szakszervezeti munka megbecsülését bizonyltja e téren is, a IX-es, I-es alapszervezetek pártépitési munkájában fontos szempontként szerepelt a jól végzett szakszervezeti munka, például jövő év első felében kerül sor 3 szakszervezeti funkcióban dolgozó munkatársunk felvételére az I-es alapszervezetben. Az elmondottak világosan fogalmazzák meg a lényeget, s ha fi párt - szakszervezet kapcsolatáról szólva eddig inkább hibákat említettünk, akkor az annyit jelent, bogy egyes területeken a tisztséget viselők és nyilván néhány vezető kapcsolata minősíthető kevésbé kielégítőnek. Amikor a dolgozók általánosságban állapítják meg, hogy sok a "formaság", akkor tulajdonképpen a lényeg hiányzik, mindaz a sok föl nem sorolt konkrétum, amelyet kritikusan éa jobbitó szándékú tárgyalással rövid távon ki lehetne szűrni. A szakszervezet és a gazdasági vezetés kapcsolata nem szimpátia kérdése: a bizalminak jelen kell lennie a fontos, meghatározó döntések hozatalakor, véleményét figyelembe kell venni bérezési, premizálási és egyéb számos - a dolgozókat érintő kérdésekben. Nem egy területről panaszolták, bogy a bizalmi jelenléte alig,'vagy egyáltalán nem befolyásolja a vezető /vezetők/ döntését. Ezzel ellentétben mindazokon a területeken, ' ahol a szakszervezeti tisztségviselő batározott fellépésű, jelentléte nem formáiig,ellenkezőleg -'számtalan esetben véleményét meghallgatva - másként döntöttek. A beszélgetésen résztvevők; egyetértettek abban, bogy legyen szó akármelyik területről, - a szakszervezeti munka nem kaphat "formális" minősítést csak azért, mert tudunk néhány negativ ellenpéldáról is. Ez a kétodalu munka nem egzakt tevékenység, a ha menetközben előjönnek a hiányosságok, akkor a korrigálásban mindenkinek részt kell vállalnia. A pártirányitás jelenthet többek között közösségformáló feladatot is, hiszen a dolgozók és a vállalat ügyei egyben közügyek is. A legtöbb kifogás a nehezen támadható passzív szemléletmód ellen szólt, nem kevés azoknak a száma, akik szakszervezeti tagok ugyan, tagdijat is fizetnek, éa ezzel úgy érzik, mindennek eleget tettek. Tagságuk elsősorban akkor jut eszükbe, amikor bel-, vagy éppen külföldi beútalóért folyamodnak, vagy szükségük van segélyre, és igy tovább. A juttatások valójában megilletik a tagokat, de maga a szakszerf vezet elsősorban nem ezért van. A helytelen nézetek, rossz beidegződések oka lehet az is, hogy hiányos információk birtokában a párt és szakszervezet kapcsolatának említésekor vezetők, vagy titkárok kapcsolatára asszociálnak sokan. Ebben elképzelhetően közrejátszik egynéhány szubjek-' tiv-izü döntés, de hosszútávon és általánosságban ez nem jellemző. A titkár szerepe - éppen a titulusánál fogva - nem lehet egyszemélyi! Az, hogy valaki szavára sokan hallgatnak - nem káros jelenség. Károssá csak abban az esetbén válhat, ba elfelejtené mit jelent demokratikusan irányítani. Ilyen helyzet kialakulásáért u— -3 E
