Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1979 (HU BFL XXXV.12.a/3)
1979-03-27
r —I III. PROBLÉMÁK FELVETÉSE 1. Méltánytalan és ellentmondásos a szerelőipari vállalatok jelenlegi finanszírozási rendszere. Rajtunk kívülálló okok miatt (munkaterület hiány stb.) vagyunk kénytelenek erőinket meghaladóan nagymennyiségű készletet tárolni. Peresítés esetén maximálisan kötbért és költségtérítést állapít meg a bíróság, márpedig a készletnövekedés következtében végrehajtandó forgóalap feltöltési kötelezettség semmiképpen sem egyenlíthető ki az előbbivel. Reális és igazságos megítélés azt követelné, hogy a következményeket, ill. a szankciókat egyértelműen az a vállalat viselje, amely az okot előidézte. (Az ütemtervnek megfelelően leszállított be nem épített célanyagokat a rendelő fizesse ki.) Anyagellátás és munkaterület tervszerű biztosítása egymagában 15-20 % termelékenység növekedést eredményezhetne. Szerződéskötésre kötelezett vétkes kivitelező és szállítók terhére egyaránt olyan mértékű szankcionálás kívánatos, mely feltétlenül lehetővé teszi a tervszerűséget. A vállalatok közötti együttműködést az utóbbi időben nem annyira a szerződéses kötelezettség és fegyelem, hanem a diktált körülmény határozza meg. Az így végzett munka kivitelezésnél a meghatározó kényszerek miatt a szak- és szerelő vállalatok igen hátrányos helyzetbe kerülnek. A programok végrehajtása - miután a feltételek biztosítva már nincsenek - sok pénzébe kerül a népgazdaságnak, mert nem a célszerű szabályozás érvényesül és a takarékosabb gazdálkodás, henem a mindenáron való program teljesítése. 2. Az építőipari szerelési és NIM munkák finanszírozásának reálisabbá tétele érdekében a KGM elszámoláshoz hasonlóan kívánatos lenne a 90 napos számlázás lehetősége, vagy lehetővé kellene tenni az anyag megelőlegezését. 3. Beruházási hitelek erőltetett előirányzott ütemezés szerinti felhasználása - különösen import gépek vonatkozásában - jelen körülmények között pazarlásra ösztönzi a vállalatokat. Szocialista relációból való gépbeszerzés teljesen bizonytalan. 4. Kiemelt és szerződéskötésre kötelezett beruházások esetében csak az elsővonalbeli szállítók kötelezettek szerződéskötésre. Kívánatos lenne ennek a körnek kibővítése minden közreműködőre. 5. Kívánatos lenne a TEK vállalatok érdekeltségének módosítása és megfelelő forgóalappal való ellátása, hogy készletezői és anyagellátási feladatát elláthassa. 6. Nem megoldott a szervízhálózat, sem a gépek sem pedig a gépjárművek vonatkozásában. 7. A szállítóeszközök és nagygépek jobb kihasználása érdekében kívánatos lenne a központosítás, ugyanez fennáll személyszállító buszok vonatkozásában is, vagyis bérleti rendszerre áttérni. 8. Bércentrikus szabályozó rendszerünk ma már gátja a fejlődésnek. Fajlagos anyaghányad csökkentésében a vállalatok nem kellően érdekeltek, márpedig helyzetünknél fogva a legfőbb ösztönzést a tényleges anyaghányad csökkentésére kellene biztosítani. I 9. A szerelőipari dolgozók döntő többsége lakhelyétől távoli munkahelyen dolgozik és hátrányos körülményekben van része. Ezen kívül a kereseti átlagok nem tükrözik a mostoha körülmények között végzett teljesltményrendszeres munkát. A különélési díjak csekélysége ezeket nem pótolják. Feltétlenül szükséges úgy a béreknél, u — _J * ” .. ._____________________________________________________—" I
