Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.12.a/1)
1966-10-28/1
r n- 13 -E viták közben aggodalmas felszólalások is hangzottak el. Olykor bizony némi demagógia és„a helyzet nem ismerése gyöngítette egy-egy hozzászólás tárgyi hitelét és párttosságát. Szórványosan ugyan, de előfordult, ogy a kritika egészséges izmosodásának ürügyén a párt általános politikáját támadták a vitában - főképp bérdemagógiaval, a pártprogramm realitásának kétségbevonásával, eredményeink lebecsülésével, és a gazdasági reform alapelveinek elvetésével. Az efféle "karakánkodás" arra figyelmeztet, hogy a párt eszmei-politikai egységének megszilárdítására “ mint a cselekvési egység alapjára - _ több gondot kell fordítani. Ez természetesen országos orgánumainknak /sajtó, rádió, televízió/ is feladata. De nem lehet azokra hárítani minden felelősséget. Elsősorban a kérheti Pártbizottságnak, az alapszervi vezetőségeknek kell fejleszteniök eszmei-politikai tevékenységük hatékonyságát. A párt közvélemény igényli, hogy a harcokban edzett és vezető funkcióban lévő elvtársainkak igen is legyen ideje és módja arra, hogy a többiek tisztánlátását erősítse, ezzel is segítve tagságunkat a hisztérikus ingadozók megfelelő elszigetelésében. Ha arról szólunk, hogy a szocializmus és a párt féltése is hangot kapott a pártszervezetek életében és a vezetőségválasztási vitákban, mindjárt ki kell emelnünk, hogy még a kétkedést, vagy aggodalmat is - az esetek túlnyomó többségében a kritika és önkritika kommunista szelleme sugallta. Erőnknek és fejlődésünknek ez a nélkülözhetetlen biztosítéka, számos téma megvitatásában érvényesült. Pontosnak tartjuk, hogy itt a pártértekezleten reagáljunk olyan ideológiai és politikai kérdésre, melynek alaposabb és egységes megválaszolása fontosnak tűnik. Mindenütt vita téma volt a munkásosztály, a párt„ vezető szerepének kérdése. /Erről részletesen szólunk az írásos beszámolóban/ A vezetőségválasztó taggyűléseken is jól érzékelhettük, hogy párttagságunk mily nagy érdeklődést mutat a gazdasági mechanizmus reformja iránt. A zömében egyetértő állásfoghlások mellett észrevehető a bizonytalanság és a kétkedés is. A meg nem értést tükröző kérdéseket egyszerűen és keményen ugy * fogalmazhatjuk meg: melyik osztály érdekelt szolgálja a reform elsősorban, a munkásosztályét-e vagy az ügyeskedő gebinesek, spekulánsok érdekeit? Két dolgot kell tisztán látnunk. Először azt, hogy egy politikai program osztályjellegét, osztálytartalmát nem a nagyhangú szólamok határozzál! meg, ■ /íb L. _Ji
