Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1961 (HU BFL XXXV.10.a/4)
1961-02-01
folyftjnatában, a proletárforradalomban jön létre, A proletárdiktatúra megszilárdítása a restaurá* ciós erők elleni, a nemzetközi imperializmus elleni Ii arcban, a szocializmus megteremtéséért folyó küzdelemben a kispolgári befolyás elleni harcban megy végbe. A szocializmust megvalósító osztályerőknek - a szocialista forradalmat tágabb értelemben értjük - azonban vannak bizonyps ellentétei is egymással, Ezek az ellentétek másodlagosak, Ahhoz, hogy a fő ellentét, tehát a tőke elleni ellentét domináljon, hogy ennek rendelődjön alá a másodlagos, nem alapvető, nem antagonisztikns ellentét, az sokban a proletariátus harcának a vezetésétől e rétegeknél található kapltalisztikus tendenoiák elleni, kispolgári-burzsoá szokásaik, hagyományaik elleni fellépéstől függ, amely az adott körülmények között egyenlő a proletariátus osztályharcával, melynek szükségessége elvitathatatlan. A történelem amint bebizonyította, a proletariátus következetes osztálvharaa nem elidegeníti, hanem megszilárdítja a szövetséget. Természetesen a harc (ő formáját és fő eszközei jellegét tekintve nem admfnisztratfy nem erőszakos. Ez az általános, az alapvető. Ebben a folyamatban, ha alárendelt jelleggel is, ^ de bizonyos adminisztratív módszereket is alkalmazunk (pl. tagosítás) melyek elkerülhetetlenek. Ez azonban nem válhat alapvetővé, mert a folyamat torzulása nagyon komoly politikai következményekkel járhat együtt. (Természetesen ellenforradalmi lázadásoknál más a helyzet. De ez csak átmeneti, pillanatnyi jelenség.) A fent megjelölt második következtetés nyilvánvalóan meghamisítja a proletárosztáh harc jellegét, mert a szövetségesekkel való kapcsolatban úgy értelmezi a proletariátus osztálybarcát, mintha az a szövetségesek elnyomását jelentené. Aki a proletárdiktatúra pedagógiai- ideológiai harcát' mint erőszakot fogja fel, az burzsoá álláspontot tesz magáévá, amely.egyben lemondást jelent a proletariátus hegemóniájáról. Lemondást jelent azért, mert a szövetségeseknél van olyan tendencia, amely nem a szocializmus irányába hat, E tendenoiák ellen fel nem lépni annyit jelent, mint a proletárdiktatúra létét veszélyezteti, "Hát nem abban áll-e a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában az osztályliarc - tanítja Lenin -, hogy megvódjiik a munkásosztály érdekeit a munkásoknak azokkal a csapataival, csoportjaival, rétegeivel szemben, amelyek makacsul ragaszkodnak a kapitalizmus hagyományaihoz*, (Lenin Miivei 28. kö__ tét, Szikra 1952. 89-90 old,) s nem abban, hogy »a proletárdiktatúra idején a parasztok és kistermelők millióit; az alkalmazottak, hivatalnokok, polgári értelmiségiek százezreit kell átnevelni* - a kispolgári tömegbefolyások ellen folytatott hosszú ós fáradtságos tömegharc utján, (Lenin Müvei 31, kötet, Szikra 1951, 109 pld() Aki arra az álláspontra jut, hogy a szövetségeseket elidegeníti az osztályharc, az nemcsak a munkásosztály ós szövetségesei kapcsolatát nem érti, nemcsak a proletárosztály harc lényegét hamisítja meg, hatopm a proletárforradalom, a proletárdiktatúra alapját teszi semmissé, A fentiekből következik, hogy pártunk, amikor a szövetségi politikáját kialakította; 1.) A marxizmus-leninizmus szellemében járt el, a proletárosztályharcot marxi-lenini értelemben fogla fel, 15- 8 - ' \
