Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.10.a/4)

1958-01-21

" 7 g-'~¥ -7-- — . ,-•Yr.í^ff: **• %Y. 'vfi

! Áy-A /) l- 4 - <7 bű

' t J I ' - ' ; ' -!

aktivitásának viszonylag elégtelen színvonalával is magyarázható, de közre játszik ebben a pártonkivüliekkel szemben támasztott elvi, tudományos követelmények tisztázatlansága is. Ez egyébként a vezető értelmiségiek között végzett kádermunka egészére is vonatkozik.

A politikai aktivitás viszonylagos alacsony színvonalának főbb okai szerintük a következők:

1./ Miközben helyesen, a pártmunka korábbi években kialakult sablonjától elhatárolják magukat, helyettük újabbat és jobbat még nem tudtak produkálni, az Intézeten belüli pártmunka helyes módszerei még kialakulatlanok.

j /• fai •'7-y - 7 < •./•> -- ■■ ■ ff-V-fa ' ' ’7 ■ ‘ 7" j

2./ Részben a korábbi vezetés és hibás káderpolitika következmény eképen az Intézetbe került fiatal munkatársak lassú tempóban pótolták szakmai lemaradásukat. Ezen a helyzeten változtatni akaró fiatalok /párttagok és a párthoz közelállók/ most fokozol;tabban fordulnak a szakmai munka felé. Ez bizonyos mértékben a politikai aktivitás rovására megy. A fiatalok jelentős részének marxista müveltrt sége sem kielégítő még.

3./ Gátolja a pártszervezet munkáját az egyes párttag történészek részéről tapasztalható kívülről jövő, nem a tényleges segitést célzó "birálat", /intrika/ mely ha rövidesen nem sziinik meg, megbontja a pártszervezet egységét, veszélyezteti a pártonkivüliek lassú közeledését is.

4./ Az intrika, a "totózás" az Intézet vezetői körül - bizonytalanságot, sőt félelmet szül a párttagok egyrészében. Pl.

Balázs elvtárs kijelentette, hogy ez érthető, ő is ritkábban vitatkozik, mert "valamiből meg is kell élni."

Az M.SZ.M.P.-be át nem került volt MDP tagok egyrésze hoszszu időn keresztül sok problémát okozott a pártszervezetnek. Igye-^ keztek megingásukat, vagy teljes elpártolásukat ideológiailag alátámasztani, miközben saját hibájukat a pártnak tulajdonították /Spira, rt Hanák/. A pártvezetőség többszöri beszélgetése és bírálata eredményeként Spira cinizmusát és teljes zavartságát ugyan nem küzdötte le, aktivan nem áll szemben a párt politikájával, Hahák pedig beismerte hogy megbukott, úgyis mint szektás politikus, úgyis mint jobboldali politikus.

Másik részük /pl. Csatári/ igyekszik bebizonyítani, hogy megingása csak átmeneti volt. Elsősorban jó szakmai munkával, Írásaival törekszik erre.

A volt MDP tagok és a hozzájuk valé viszony kérdésében nem egységes a pártszervezet. A kommunista fiatalok részéről bizonyos érezlmi ellenszenv tapasztalható egyesekkel szemben. Eltérnek a vélemények a volt MDP tagok ellenforradalomban betöltött szerepének megítélésében. Pl. Balázs elvtárs Csatári Dánielt tartja főellenségnek. Ezek a véleménykülönbségek gátolják a volt MDP tagokkal való foglalkozást.

A Történettudományi Intézet pártirányitása nem volt kielégítő* Nem kaptak az itt dolgozó elvtársak sem a felsőbb pártszervektől, sem a kerületi Pártbizottságtól hatékony segitséget problémáik megöl dásához. Ez egyaránt hiányzott mind a tudománypolitikai kérdések ren

j ||fa (2 0 ORSZÁGOS LEVÉLTÁÍ? ‘ |

í