Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.10.a/3)
1957-10-08
I 1 * . sf f r-4- -:i/ ■ Véleményem szerint ennek egyik döntő fka az, hogy különösen november és december hónapban erőteljesen hangoztattuk a régi rossz módszerek elvetését, valamint azt a követelményt, hogy uj módszereket kell kereni: ugyanakkor a pártéletben — revizionista hatás alatt - elharapódzott egy olyan szélsőséges nézet, amely szerint "minden régi" módszer rossz lett volna, ami természetesen tarthatatlan álláspont. Amikor pedig ez felien a hamis értékelés ellen felsőbb pártszervek kiküldöttei és a sajtó is kezdett fellépni, ismét jelentkezett egy ellenkező irányú szélsőség, amely nemcsak a régi bevált módszereket védelmezte, /eddig feltétlen helyes is lett volna/ hanem a különböző uj ötletekkel jövő javaslatokat általában "revizionista" jelzővel utasította vissza? Ennek a hatása mármost az lett, hogy - teljesen helytelenül - félve a revizionizmus vádjától — már nem is nagyon gondolkodtunk az uj módszereken és még a követelmény hangoztatása is abbamaradt lassan, annak ellenére, hogy a Népszabadság jónéhányszor helyes formában ismét felvetette ezt a kérdést. A helyes álláspont az, hogy az adottságainknak megfelelő, alkalmas, uj munkamódszerek kidolgozásával rendszeresen kell íoglalkozni. Ez nem mond ellent araiak, hogy az MSZMP, egyenes folytatása az MDP-nek. Jelenleg pedig az uj módszerek felkutatása alapvető kérdés számunkra tömegkapcsolataink szempontjából. 6? A pártóletben mutatkozó passzivitás és visszahúzódás egy további oka a mértéktelenül elharapódzott, igen sok energiát lekötő i "fúrás", intrika? Egyes pártszervezetek tevékenysége úgyszólván nem is merül ki másban, mint véget nem érő személyi problémák boncolásában. Az intrikálás rossz légkört szül, nemcsak azoknak fogja vissza a hangját, akiket személyükben érint a gyanúsítás vagy rágalom, de megfélemlítő hatással van azokra a párttagokra is, akik adott esetéppen érdekelve. Nem egyszer a bátor és konstruktív javaslatokkal foglalkozó elvtársaknak is kedvét szegik az olyanféle megjegyzések, hogy pld? "hol volt ő novemberben"? Miután pedig — Kádár elvtárs szavaira emlókeztetve - november óta alig van olyan őmber, aki minden kérdésben helyes álláspontot foglalt el, az intrikus légkör majd mindenkiben ébren tartja azt-az érzést, hogy "velem szemben is lehet ilyen megjegyzésnek helye"? Igen jelentősen tudnánk előrehaladni a közömbösség felszámolára terén, ha néhány erélyes intézkedés lecsendesitené az intrákusokat. Marosan elvtárs több aktíva értekezleten megígérte, hogy a KEB elé utalnak majd néhány ilyen ügyet és ha az állítások valótlannak bizonyulnának, a KEB? nyilvánosan fogja szigorúan megbüntetni a rágalmazót. Ehhez hasonló eset egyszer került nyilvánosságra a Népszabadság szeptember 11-i számában /György István: Intrikusok büntetése/, a cikk azonban érthető módon rossz hatást váltott ki, inkább mentegette és védte, sem mint elitélte az intrikáiét? Egyre gyakrabban hányják szemünkre azt, hogy a pártvezetés nem él a szigorú felelősségrevonás lehetőségével annak ellenére, hogy ezt megígérte és az ígéretet a párttagság nagy örömmel fogadta. / ! í ORSZÁGOS LEVÉLTÁR
